Forrás, 1998 (30. évfolyam, 1-12. szám)

1998 / 9. szám - Gosztonyi Péter: "Midőn hazáját rabbilincs fenyíti" (a Magyar Honvédség 150 éve)

ros Turinból Pest-Budára utazván maga is számos tiszt és főtiszt ismerősét próbálta meggyőzni, hogy csatlakozzék a honvédsereghez. Csekélyke volt az eredmény. A császári-királyi tisztikar a maga számára nem sok jövőt látott a honvédségben. Konzervatív beállítottságú volt. Császárhű. Még a magyar származású tisztek nagyrésze is. így a magyar hadügyminiszter felszólítással fordult mindazon, a Magyar Királyság területén élő egykori császári-királyi tisztekhez, akik valamilyen oknál fogva idő előtt hagyták ott a hadsereget és polgári foglalkozást űzve, az országban telepedtek meg, hogy jelentkezzen a honvédséghez. Vállaljanak ismét katonai szolgálatot. így sokan éltek ezzel a lehetőséggel és ezzel — részben — megoldódott a leendő honvédzászlóaljak kiképzéséhez szükséges létszámú tisztikar kérdése. (Görgey Arthur is, a ki később aranybetűvel írta be nevét a szabadságharc történetébe, 1848. június 13-án. mint százados került az 5. honvédzászlóaljhoz.)

Tiszti „kádereket” adtak a jurátusok és más akadémikusok is. Miként 1956 őszén, úgy 1848 nyarán is az egyetemisták nagy része lelkes híve volt a magyar- országi fejleményeknek. Hazafiak és tettrekészek.

Miközben Batthyány törvényes keretek között igyekezett az ország további jövőjét egyengetni, és lépéseit a bécsi udvarral egyeztetni, ott, ha meghallgatásra is került, a magyarellenes kamarilla igyekezett titokban, rejtve úrrá lenni ismét Magyarországon. A hadsereg szervezését szabotálták. A horvát bánnak, Jellasicsnak az osztrák kormány 150 000 forintot küldött június végén, úgymond „hadi készülődésekre”. Mire a horvát parlament, a „szábor” a bánt diktátori hatalommal ruházta fel.

Pest-Budáról ekkoriban szökött Bécsbe. a helyőrséget magára hagyva, báró Ottinger Ferenc tábornok, hogy ne kelljen magát a magyar honvédelmi miniszternek alárendelni. Jól időzített csel volt. A tábornok a Duna-vonal védelmével is meg volt bízva. Tudta már, hogy Jellasics készülődik Magyarország ellen. És hogy Bécs áll a háta mögött. Nem kívánt lelki válságba kerülni. így jobbnak látta, ha távozik az országból.

Gyűlnek a viharfelhők

Szerém vármegyében. Karlócán közben a szerb nemzeti kongresszus is ösz- szeült. Külön autonóm szerb vajdaságért emeltek itt szót, és fegyveres harccal fenyegették a Batthyány-kormányt. Időközben Windischgraetz herceg, tábornok fegyveres erővel úrrá lett a június 12-ón kitört prágai felkelésen, melynek híre csak késve érkezett meg Pest-Budára.

Igaz, a magyar fővárosban más a gond. A Karlócán létrehozott központi szerb tanács Stevan Supljikac ezredest bízta meg, hogy karddal szerezzen a magyaroknál érvényt a Szerb Vajdaság kikiáltására. Erre már június közepén sor került. Ez volt az első véráldozat 1848-ban. A Nemzetőrseregi Haditanács új elnöke báró Baldacci Manó ezredes a „mozgó nemzetőrségből” menesztett felmentő csapatokat Karlóca környékére, miközben sikerült az Innsbruckban „nyaraló” V. Ferdinándnál elérni, hogy az osztrákok ne támogassák egy Szerb Vajdaság létrehozását.

Míg Batthyány miniszterelnök az államjogi kérdések intézésével foglalkozott, kicentizett lépéseket tett V. Ferdinánd jóindulata megtartása érdekében, kormánya pénzügyminisztere. Kossuth Lajos a radikális tettek mezejére lépett.

84