Forrás, 1998 (30. évfolyam, 1-12. szám)

1998 / 9. szám - Jász Attila: Miért Szicília? (Széljegyzetek a hasonlóság mítoszához II.)

ne felejtsem, amikor a bekötóütról a Baj-Tata közti műútra érve egy jelenés húzott el előttem. Egy fehér kaimon, oldalán hatalmas betűkkel: SICILIANA. Úgy látszik, nem tudok a témából kilépni, tőlem függetlenül íródik tovább, én talán végig csak asszisztálok hozzá.

Régóta szeretném megkérdezni Kemény Katalintól, hogy járt-e valaha Hamvas Béla Szicíliában. De nem merem, félek a választól, s egyre biztosabb vagyok benne, hogy sohasem fogom megkérdezni. Valójában nem is akarom tudni a választ, mert a bizonytalanság jobban izgat e kérdésfeltevésben.

Ellenben, van Rácz Péternek egy Hamvas-parafrázisa, mely nagyon tetszett, s egyfajta válasz is a kérdésemre. Hamvas Szicíliában. De amíg Hamvas esszéjéből nem egyértelmű, járt-e Szicíliában vagy mindent olvasmány- élményeiből imaginált Kierkegaard számára, addig Rácz Péter mintha Hamvas útját rekonstruálná, úgy adja elő saját utazását. Az esszé végére azonban egyértelművé válik, hogy önmagáról, saját, élményeiről beszél.

A kör persze úgy válik teljessé, ha nem hallgatom elv hogy Rácz Péter Kierkegaard műveinek magyar nyelvű fordítója is egyben. így aktuális lenne neki is föltenni a költői kérdést, hogy Kierkegaard járt-e valaha Szicíliában.

Bizonyos történések óta fogékony vagyok a sorsszerűségről szóló példázatokra. Plótinosz kapcsán olvastam egy ilyen, analogikus történetet, mely szerint tudásának kiválóságát csak az életéé múlta felül. Amit tanított, saját példamutatásával támasztotta alá. Szájából csak isteni igék hangzottak el, mert életét az isteni rend tanulmányozásának szentelte. Hitte, hogy bölcs előrelátásával úrrá lehet a Sors támadásain. Egyik előadásában keményen megszólta azokat az embereket, akik félnek a Sors végzetességétől. Szókratész és Platón sorsát lelkűk hibájának tartotta. Egyszer azonban - váratlanul és indokolatlanul — keringési zavarai lettek, lebénultak a végtagjai, megromlott a látása, bőrét gennyes sebek borították el és foszladozni kezdett róla a hús. Firmicus Maternus szerint - akinél e történetet olvasom, Asztrológia című munkájában — Plótinosz elgyötört testében a lélek, halála előtt meghallotta a jelentkező' Sors szavát. A szicíliai származású latin író számos más történettel igyekszik alátámasztani és bizonyítani a csillagok és a végzet erejét. E mű megírása után, korában tipikusnak mondható pálfordulattal a kereszténységet választotta, és jelentősnek ítélt művet is írt a pogány vallások tévelygéséről!, babonás (eretnek) hiedelmeiről.

Minden fenntartásom ellenére, egy hiteles mondatát felírtam magamnak, mivel én sem tudtam más magyarázatot, találni. Főként, ha arra gondolok, hogy most, másodszor írom ezt a részt, a számítógépbe, mert az előbb egyetlen percre elment, az áram, s vele együtt elszállt az utolsó száz mondat. Sötét Gonosz Erők. Most már tényleg be kellene látnom, hogy a templomosok sötét ága már a nyomomban van. Talán figyelmeztetés, talán nem. De: Hogy mi válik valóra, az az Isten akaratától függ - írta Firmicus Matemus. De tetszik Pessoa megfogalmazása is: az álmok megvalósulásában, szerepet játszó sors különböztet meg minket.

16