Forrás, 1998 (30. évfolyam, 1-12. szám)

1998 / 9. szám - Jász Attila: Miért Szicília? (Széljegyzetek a hasonlóság mítoszához II.)

vannak templomosok, (nemcsak az ifjúsági filmekben). Szieszta ideje van, nem lehet bejutni. Am később sem. Ebből arra következtetek, hogy azért komolyan veszik a dolgot. Az előlem elzárt sírok sokkal talányosabbak így, jobban megmozgatják a fantáziámat. Olyannyira, hogy a mellette lévő templomban is a nyomaikat keresem. Nem kell nagyon erőlködnöm, hiszen minden egyes tégla - kívül - a templomos lovagok jelét viseli, azonkívül a templom belsejében látható festmények hemzsegnek az allegorikus utalásoktól, kehely, korona, kard. Sőt, az oltár két oldalán álcázott, faragott rácsot látok, ahová nem bírom ki, benézek, és a réseken át nagyobb fülkéket látok. A karzat ugyanígy leválasztva, hogy onnan fentről le remekül, de be ne lehessen látni. Ennyi kell csak a képzeletnek.

Cagliostro, a hírhedt botrányhős, akiről Goethe is megemlékezik Itália- könyvében, az a típusú „rendkívüli” ember, aki mindenkiből kiváltott valamiféle szélsőséges érzést, rajongást vagy gyűlöletet. Goethe is körülbelül ennyit sugall visszafogottan: Cagliostro kétségtelenül nem hétköznapi, ember. De a bolondok és a csirkefogók gyakran közeli rokonok. Viszont, ez a fajta az emberi természet, olyan oldalait, tárja fel, amelyeket, a dolgok közönséges menetében nem ismerhetnénk meg. Az utolsó mondat árulkodik csupán Goethe valódi érdeklődéséről, ennek ellenére meglep, hogy Raymond Silva Cagliostro-monográfiájában az alábbi sorokra bukkanok: (Goethe) Egyik sógora, Johann Schlosser megpróbálta elérni, hogy a költő osztozzék Balsamo alias Cagliostro iránti rajongásában. Goethe tisztán akarván, látni, 1787 tavaszán elutazott Szicíliába (Palermoha). méghozzá egy ügyvéd társaságában, aki bemutatta Giuseppe Balsamo anyjának és nővérének.. A történet pikantériája — azonkívül, hogy Goethe erről nem tesz említést —, hogy álnéven, Mister Wilson angol úriemberként mutatkozott be, azt állítva, Londonban találkozott a Cagliostro-házaspárral, akik üdvözletüket küldik a családnak.

Cagliostro. az Egyiptomi Páholy megalapítója, kalandor, orvos, mágus, szabadkőműves, alkimista. Mielőtt azonban ítélkeznénk a felvilágosultnak tartott XVIII. század felett, hogy ilyesmit megengedett, nem árt elgondolkoznunk azon, hogy még a két hideg német titán - Goethe és Schiller — is művekkel járult hozzá a Cagliostro-mítosz kialakításához. Az idő pedig tovább bővítette és alakította a róla szóló történeteket, melyhez persze ő maga sem kevés, homályos adalékkal szolgált. Elég csak a XVI. Lajos körüli híres „nyakláncperre” gondolni, amelybe szándékosan keverték bele, s amely miatt ártatlanul meghurcolták.

Miközben Cagliostro életrajzát olvasgatom, már nem tudom egyértelműen eldönteni, sajnáljam vagy lesajnáljam az állítólagos mágust, aki időnként mintha önmaga szerencsétlen karikatúrája is egyben, miközben Európa- szerte egyre kétesebbé, tehát ismertebbé válik. Egészen hétköznapi módon kiszolgáltatott és védtelen a hatalommal szemben. Élete sokkal inkább drámai elemekben, mint szenzációkban bővelkedik. De lehet, hogy csak az idő, a távolság miatt, ahogy Borges mondaná.

11