Forrás, 1998 (30. évfolyam, 1-12. szám)
1998 / 9. szám - Király László: Erdőtüzek; A tűzön át; Ütközet után; Barbara (versek)
Mért nem menjünk inkább fodbalozni?! Mi, ez a nem tudom, ez a tehetetlen?! A bútor összeáll, megkerül a kulcs. Megjön az öröklét, dalol, magyaráz. Derűs mezőre, bársony erdőbe fuss. Úgyis üres marad a ház. Barbara (A Leveleskönyvből) Kire vársz fény deres, jeges tetőn? Nyári jelenés, ciróka-maróka. Szerelmes fuvalom, remegtető. Levél, mely érkezik ezerév óta. De nem jön el és nem olvasható. Kínai jel néha benn ed moccan. Csak hogy tudd: a le nem rajzolt szó Rejtőzik, láthatatlan sorokban. Szerelem lánctalpas állatok, között. Páncélököl, visongó vas-szitakötők. Urna, melybe álnok igazság költözött. Kivonul a mi, és bevonul az ők. Naszádok ragyogó patakokban. Idegen nép ki, hitte volna. Rozzant múlt idő szilánkká roppan. Süllyed a jelen, temploma, tornya. Sáncokban halottak gyülekezője. Ne menj el, csak ha te akarod - akkor. Szeress embermód: vágjad csak! Öljed! Béni,tó-áruló páncél e vaskor. Légy derék, s ne várj semmit az úttól. Ne kutasd, miféle ezredvég van, ma. Légy édes-nevetős, míg markodban burukkol Picasso csőre töltött, ki,biztosított, galambja.
