Forrás, 1998 (30. évfolyam, 1-12. szám)
1998 / 8. szám - Nagy Miklós: Régi kolozsvári arcok (Kozma Dezső: Erdélyi utakon)
Erdély akkori szellemi fővárosa (pl. Bródy Sándor, Janovics Jenő, Török Gyula). A szerző igyekezett elkerülni a (néha mégis fenyegető) lexikonszerűséget, általában a Szamos-parti esztendőket állította rövid arcképei középpontjába. A kevésbé bonyolult lelkű, mindennapibb személyek fölidézésében szívesen nyúlt az adomák után (Bede és Sebesi Jób), a nagyobbak pályának merész ívét a híres írótársak egy- egy verssorával, esszé-citátumával érzékelteti olykor. így Mikó Imréről Tompát, Török Gyuláról Krúdyt szólaltatja meg. A könnyedebb, olvasmányosabb megformálásnak azonban nem kellene tisztázatlan szerkesztési elvekkel, válogatási szempontokkal együttjárnia! Mert bizony erről is szót kell ejtenünk. Ha a kis kötet felöleh az ébredő reformkort, akkor Újfalvi Sándor és Szentiváni Mihály mellől nem hiányozhat Bölöni Farkas, Kriza János. Ha pedig Szabó Dezsővel zárul sor, akkor érthetetlen például Aprily Lajos kihagyása! A könyv fölépítése látszólag az időrendet követi. Mégis az elején az 1826-os születésű Gyulai megelőzi a tizenkét évvel idősebb Keményt, sőt Újfalvi Sándort (1792), aki akár az apja is lehetett volna. És ami még kirívóbb: Újfalvi továbbá Brassai Sámuel (1797 vagy 1800) közrefogják az unokájuknak tekinthető (1851-es) Indali Gyulát. A portrék lezárásában Kozma Dezső gyakran felhívja a figyelmet egy-egy író kéziratos hagyatékára, annak családtagjától származó kiadatlan életrajzára (55). A szerző munkájának legszebb jutalma az lehet, ha javaslatainak legalább egy részét megfogadja az utókor. (Erdélyi Gondolat, 1997) Nagy Miklós 95
