Forrás, 1998 (30. évfolyam, 1-12. szám)

1998 / 8. szám - Szekér Endre: A stílus - az író (a drámai művek stílusáról)

rul a drámából az ellenfél, és csak közvetve, a drámahós szavaiban fejezó'dik ki. így vall Bolyai János, Vincent van Gogh, Jászai Mari, Árva Bethlen Kata, Széchenyi István. Kocsis monodrámáiban egyedül. Ezért a nyelvre még nagyobb súly nehezedik: minden konfliktust, érzelmet, küzdelmet stb. — csak a mondatokkal fejezhet ki. Kérdez, kiált, felel, elhallgat, újrakezdi. Pl. „A csillagokból olvasok, értitek?! Vér és vér mindenütt! Népek pusztulnak el engesztelhetetlen, őrült mészárlásban!... A Hid sohasem épül fel...” - mondja Széchenyi Kocsis István drámájában.

Átformálódik a hagyományos történelmi dráma is. Különös utat követett Száraz György különös történelmi csapdahelyzetek ábrázolásával (Királycsel, III. Béla, A nagyszerű halál) A hatalom ellentmondásait érzékeltetve (,,A hatalom pedig veszélyes dolog: egy szent is hóhérrá válhatik a tökéletlen világban...”) - Gosztonyi János Andrássy út 60. címmel írt a közeli és távolabbi múltban rettegett ÁVO épület, vallatóhely, börtön világáról. E félelmes jelkép pl. Faludy György börtönverseiben vált irodalmunk szomorú, dokumentumértékű részévé. Gosztonyi János színművében 1949-ben a Pódium Kabaréból két személy elviszi Rubányi Ervint. Vallatják a Nyugaton járt kommunistát. A természetesen főleg párbeszédre épülő mű vallatásai, a vallató és a vádlott szövege a dráma (pl. „... mikor lett ő rendőrbesúgó? - Ő?! Rendőrbesúgó lett?”), de olykor lényeges a cellában elhangzó monológ is (,,Félek a szenvedéstől. Némileg elpuhultam”) Érdekes véletlen: Gosztonyi János főhőse Rubányi, Koestler Sötétség délben hőse Rubasov. A nevek összecsengnek.) — Kornis Mihály egy teljesen szabálytalan drámát tett közzé. A címe: Kádár. Az alcím: magyar dráma. Az MSZMP Központi Bizottsága 1989. április 12-i ülésén elmondott teljesen zavaros Kádár-beszédre épül a dráma. A jegyzőkönyvet Kornis Mihály egészíti ki lábjegyzetekkel, magyarázatokkal, kommentárral. E két szövegrétegből áll a mű. Pl. Kádár János szavai: „Pincehelyiségben, egy mackótömő vacak helyiségben volt már megfelelően koros nő, ez még most is számít, és egyszer azok engem felismernek.” - Kornis pl. a következő megjegyzést fűzi Kádár beszédéhez: „Nagy beszédre készül, mindent el akar mondani. Megszólal a totem: irtóztató. A fejében az élet különböző szituációk egymásbacsúszott homálya; süppeteg mocsár, melyből azonban most kiszabadíthatja magát, az elején még bízik ebben.” Ebben a „drámában” egyrészt nyomon követhetjük Kádár János súlyos betegségét, zavart logikáját, elhallgatott félmondatait - és Kornis száraz megállapításait, magyarázatát, értelmezését. Ez is dráma.

A folyton változó drámai műfaj - az egyszereplős monodrámától az abszurdig vagy a szabálytalan dokumentumdrámáig a stílust, a nyelvet is átformálta. Beszélhetnek a drámahősök emelkedetten, költőien, sűrítetten vagy bőbeszédű- en, köznyelvi szavakkal vagy szóképekkel. Az írói vagy a szereplő egyéniségéhez illeszkedve. Hiszen stílus — az ember.

77