Forrás, 1998 (30. évfolyam, 1-12. szám)
1998 / 1. szám - Bombitz Attila: Virtuális Monarchia /A ’monarchikus/ oszt-rákozó’ olvasatok anomáliáiról Cristoph Ransmayr kapcsán)
történet bemutatásával és kommentálásával pedig azt a tézisünket kívánjuk illusztrálni, mely szerint:- a mai osztrák irodalomban a hagyományos beszédmódok európaizáltsága következtében már nem szerencsés a 'monarchikus/osztrák' jegyek továbbéléséről beszélni. Klaus Zeyringer egy másik munkájából idézve: „A nyolcvanas években megszólítatlan maradt a Habsburg-mítosz, helyébe más mítoszok kerültek” . A Monarchia idézése mint posztulá- tum, mint történeti tény és tapasztalat, mint meghatározó kulturális örökség, mint téma ezért (és újra kiemelve: nem osztrák specifikusan, hanem szélesebb perspektívából is) emblematikus szinten értelmezendő, a mindenkori fikcionális irodalom szimbolikus jelentéstartományának felfedésével, amelynek segítségével az egyes művek megőrizhetik önálló törvényszerűségüket, és kivédhetik ideológiai beskatulyázásukat. A Habsburg- történet látens módon mint az aranykori és pusztuló birodalom metamorfikus képének szimbolikus modellje funkcionál a Ransmayr-galaxisban. Olyan világ-modell alapletéteményese tehát, amelyben a Robert Menasse és mások által kijátszott változékonysági állandó a fő determinativ erő, de a mindenkori államrendek, világok konstruktív- dekonstruktív egybejátszásának, egybeírásának poétikai jelentőségében. Ezért is fontos felhívni arra a figyelmet, hogy szerzőnk első történeteiben és első regényében, már körvonalazódik a két újabb regény világlátásának rendszere, de tematikájában túllép és csak virulens továbblétezőként marad meg regényeinek mélytartományában a Monarchia-, vagy osztrák-történet genezise. Ransmayr két korai története, a Kivonulás az Osztrák Házból. Úton Európa utolsó császárnéjához (Auszug aus dem Hause Österreich. Unterwegs zur letzten Kaiserin Europas) és a Przemysl. Kelet-európai tandráma (Przemysl. Ein mitteleuropaeisches Lehrstück) egy harmadik, általunk most nem tárgyalandó, 'lengyelországi' (Lengyelország királynője — Die Königin von Polen) töténettel első tágabb kontextusban az általa szerkesztett A vak sarokban (Im blinden Winkel) című, 'kelet-európai' tudósításokat tartalmazó (így az alcím) esszégyűjteményben voltak olvashatók. (További 'tudósítói' a kötetnek: Ruth Beckermann, Marie-Luise Kaltenegger, Claudio Magris, Martin Pollack, Richard Schwartz, Jan Tabor, Richard Wagner, Erika Wantoch, Hans WeissU'5 A Kivonulás az Osztrák Házból eredetileg 1982-ben jelent meg a TransAtlantik hasábjain — hasonlóan a Lengyelország királynőjéhez -, a Przemysl viszont kizárólag ebbe a kötetbe szánt, jelentőségét növelendő, nyitóírás. A harmadik történettel azért nem kívánunk foglalkozni, mert meghaladná elméleti keretünket — nagyobb távlatban, mint ahogy azt a gyűjteményes kötet alcíme jelzi: 'kelet- európaiságában' értelmezhető tovább. (Rövid szövegeinek gyűjteményes kiadásával pedig a 'kelet-európaiság' az 'európaiságot' is túlnövő 'világegész'-koncepcióval módosítandó.) A két szöveg — tematikán túli - érintkezési pontjáról, poetológiai szinten, rövidesen és tételesen a következőket állapíthatjuk meg: a történeti tények sokoldalú interpretálható- sága, a szigorú tényeken alapuló történeti (időbeli) linearitás dialogicitása a lehetségesség kritériumának bevezetésével jellemzik a szövegeket, amely metaforikusán szólva a csontváz megjeleníthetőségének variációs gazdagságát és ugyanannak kétséges mozzanatait kívánja reprezentálni, utóbbi annak következtében, hogy túl van már a tények alkotta terrénum felülvizsgálhatóságán. Részletesebben: 1. több nézőpontú megközelítés (ideagazdagság), 2. distantív tárgyszemlélet (tudósítás, leírás és kopírozás), 3. a metaforikussá- got túlnövő metamorfikusság (mint virtuális és nyelvi világalkotó mechanizmusok) jelentkeznek (a már hangsúlyozott) modelláló rendszerben. Az első szöveg nézőpontját egy Joseph Roth-mottó értelmezi, amely elsősorban a legfőbb államnemzet, a németajkúak felelősségéből, Ferenc Józsefnek és tanácsadói gárdájának impotenciájából láttatja a Monarchia pusztulását, míg a másik szöveg, mintegy kiegészítve az első megközelítést, a Monarchia utódnemzeteinek nézőpontjából vizsgálja az omlás utáni pillanatokat, a nemzemonarchájának helyébe. (Ransmayr fentebb említett történetei, valamint a dolgozatban részletesen is érintett Przemysl című elbeszélés magyarul olvasható a Nappali Ház 1998/? számában). 22 Klaus Zeyringer: „Kein schöner Land" und „Keinem bleibt seine Gestalt". Tendenzen österreichischer Literatur der 80er Jahre, in: Die Zeit und die Schrift. L. 12.! 2:1 Im Blinden Winkel. Nachrichten aus Mitteleuropa. Hg. von Christoph Ransmayr, Brandstätter, 1985. 65
