Forrás, 1998 (30. évfolyam, 1-12. szám)
1998 / 8. szám - Molnár Miklós: A hóhérnevű zarándok
Molnár Miklós A hóhérnevű zarándok U A X JL földet túrta minden ősöm, következésképp ebbe a mesterségbe iktattak be engem is. Többet jártam az iskola mellé, mint belé. Sügenc gyerkőceként leginkább a kukorica- és dinnyecsőszködést gyakoroltam, de kitanultam a paprikatermesztés tudományát is. Szülőfalumban, Miskén egy darabig »belső ember«, magyarán községi dobos is voltam. Volt szép szeretőm, éltem tisztességgel a fajtámbeliek életét, míg egy búcsújárás alkalmával el nem zarándokoltam Bácstopolyára a csodatevő Mária-képhez, Jézus Malasztos Szülőanyja meg nem szólított, és mennyei gyöngédséggel azt nem mondta nekem: „Vezekeljél, János! Fordíts hátat eddigi életednek, térj a gyalázat és bolondság útjára!” 2.§ Nem igazán tudtam én, mit is kíván tőlem a Boldogságos Anyácska, de az addigi életemnek csakugyan hátat fordítottam, és további útmutatásért imádkoztam. Fél évig Bácstopolyán maradtam, mint a Mária-kápolna tisztogató szolgája: erről az ottani plébános atyától kaptam is egy kis bizonyítványt. Asszonyi állatot többé nem illettem, nem is hiányzott, hiszen a lelkem mélyén mindig ott várt engem az én Magasztos Kedvesem, és rendre továbbigazgatott göröngyös utamon. Elhagytam apámtól örökölt nevemet, a Simonits Jánost, s magamat - az állami ítélet-végrehajtó neve nyomán - ettől fogva csak Kozareknek mondtam, a tisztelendő úrtól kapott bizonyítványomban is így vagyok megnevezve, és így hívtak eztán szerte a Duna-Tisza közén. Semmilyen más iskolám, semmilyen más dokumentumom nem volt, de az úristen tréfás kegyelméből mégis mint katolikus áldozópap működtem Páhiban, Orgoványon és egyéb helyeken, ahol hosszabb-rövidebb időre megtelepedtem. 11
