Forrás, 1998 (30. évfolyam, 1-12. szám)
1998 / 8. szám - Hubay Miklós: Naplórészletek
Hisz én is bőven meghalhatok, mire megjelenik. Rémes látomás: ahogy kocogva versenyez a könyv meg a szerzője. A sok-sok könyv a sok-sok szerzővel. 1981 Az elme zavarai Amikor a különböző témáról szóló jegyzeteimet szétrakosgatom polcokra: a fejemben is kialakul egyfajta rend - a lokális emlékezésé: „ez van középütt, az jobbra lent, amaz jobbra fönt...” Mintha az agyamba fényképezném (vésném) a szekrény polcait, s velük együtt: tervezett írnivalóim alakuló körvonalait. S aztán valamilyen okból a kéziratok rendjét meg kell bolygatnom. Útra indulok: a legsürgetőbbet magammal viszem. Kockáztatva, hogy elveszítem. (S el is veszítem.) De hiába, félek avatatlan szemektől és kezektől: beviszem egy részüket az egyetemre, vagy eldugom itthon könyvek mögé... Utána hetekig úgy érzem, mintha összekavarodott volna valami a fejemben. Emlékeim elbizonytalanodnak, köd száll rájuk. A koncepció kristályosodni akaró összefüggései, az elmémbe vésett „tükörkép” tovább dereng, túléli az átrendezett valóságot. De a támpontok szétszórva — amit idetettem, az most hol is van? - beáll a kettős emlékezés. Mint részeg embernél, hogy duplán lát. Azzal vigasztalom magam, hogy a sarkamban járó Káosz fenyegetése megtanít, hogy becsüljem meg a Harmóniát, ha elérem. Firenze Aranyak, fulladás Ontelt Harpagon, újabb és újabb jegyzeteket dugdosok a pattanásig tele nájlonszatyrokba, kofferokba, irattartókba, amelyeknek mindenikére egy-egy megírandó dráma, esszékötet, regény címe van felírva... Szépen tollasodom. Mintha magamnak hizlalnám őket, témáimat, s nem látnám sorsukat, hogy az egyéb használhatatlan limlommal kerül a sok jegyzet, vázlat, töredék is majd a kukába. De hisz csak egy nagy lélegzetet kéne vennem, s megírni az egyiket, mindegy melyiket, találomra, rajta! Utána már könnyebben menne a második, a harmadik... S ki tudja? Egyszer aztán a telefon is megszólalna: - Mondd, nem írnál színdarabot nekünk? Igen, egy ilyen telefon sokat lendítene, biztos. De hogy évtizedek óta nem szólal meg a telefon, az mégse lesz mentségemre a bíró előtt. 6
