Forrás, 1998 (30. évfolyam, 1-12. szám)
1998 / 7. szám - Csiki László: Tizenhárom remény
A kerékpár mögött meglehetős távolságban és eléggé valószerűtlenül, két úttörő nyakkendős fiú gyalogol a mezőben: Ottó és Lajos. Tőlük lemaradva mellének ütődő fényképezőgépével Kornél igyekszik. Sántít.- Dologra! - adja ki a parancsot Dani. A fiúk bemennek a fácánketrecbe, takarítják, összeszedik a madárürüléket, szemetet. Fölöttük az ágas fákon és körülöttük a porban verdesnek a fácánok.- Tyúkok ezek, nem madarak - mondja a koszorús fiú.- Ennivalók - szól Dani.- Le leszünk szarva - mondja a koszorús.- Csak te ne szarj be, Agenor - kacag rá a súlyzós.- Nem Agenornak hívnak - mondja a koszorús —, én Aulich vagyok.- Meg görög is - hecceli a súlyzós. Tanár és utasa befut a majorságba, Bertalan lesegíti az öreget a kerékpárról.- Kvittek vagyunk - mondja neki. - Letudtam a bért. Szerepelni akart?! Leszerepelt.- Igazam van - mondja az öreg.- Akkor is, innen már a saját lábán megy. - Bertalan a kúria felé int, és az öreg indul is, a tanár meg elkiáltja magát: - Kölykök! Itt a Berci bá'. Ma leölünk hatot. Bruckner elvtársnőnél fácánvacsora lesz, az elnök elvtárs tiszteletére. Láttátok, milyen, ez egymaga megeszik kettőt. Bertalan megpillantja a felfordított teknőn szétnyitva felejtett könyvet, a vértanúk képeit. Azokat nézi, miközben munkához vetkőzik. Ott áll végül klottgatyában, meztelen felsőtesttel ő is. Fekete foltok látszanak a lábán. Hol a tündöklő eget nézi, hol a könyvet; az eget élvezettel, a könyvet elgondolkodva. Időközben odaér Ottó és Lajos, köszönnek Bertalannak, akit itt nem hivatalos tanárjukként, mégis tanítójukként tisztelnek.- Jó napot, Berci bá'.- Vetkőzzetek neki. Madarat vágunk.- Én is? - kérdezi szeppenten Lajos, de azért vetkőzik. - Én nem csináltam semmit.- Öcsi - mondja Bertalan. - Egy férfinak tudnia kell ölni. Állatot legalább. Meg kell éreznie a vért. Benned is vér folyik, Lali! Érezd már meg az életedet! Szabadsághős akarsz lenni, és nem mered elvágni egy fácán nyakát... Belép a ketrecbe, a kavargó madarak, a figyelő fiúk közé, elkap egy fácánt, leszorítja, és közben oktatva magyarázza az ölés technikáját.- Lenyomod, széthúzod a két szárnyát, rátaposol. Hátrahúzod a fejét, elvágod a lüktető gigáját. Csontig. Ne hagyd pocsékba a vért, fogd fel egy edénybe. Enni kell. Enni mindig kell. Mi ott egyszerűen csak kicsavartuk a nyakát. Vagy elharaptuk. Bárminek a nyakát. Késünk ott nem volt.- Hol, Berci bá'? - kérdezi Dani, pedig tudja a választ. - Ázsiában?- A tanulmányutamon - mondja fanyarul Bertalan. - A négyéves átképzésemen. A ketrecen kívül Kornél a tükörreflexes Ljubityel fényképezőgép keresőjén át figyeli Bertalant. 33
