Forrás, 1998 (30. évfolyam, 1-12. szám)
1998 / 7. szám - Baka István: Pulóverujjak angyalszárnya (Kormos István emlékezete)
és egyre potyogtak a „magyar líra gyöngyszemei”. Mert ez a sorozat is Kormos Istvánnak köszönheti a születését. Én - be kell vallanom - alig ismertem őt. Kétszer-háromszor ha beszéltem vele, de ifjúságom más nagyjaival egyszer sem. Kormos volt az egyetlen, akit még az én félszegségem se tudott kikerülni. Első könyvem nem ő gondozta, mégis hálás vagyok neki. Tudtam, hogy tud rólam, tud rólunk, megnyúlt pulóverujjai angyalszárnyakként lebegtek a hetvenes évek költő- ifjoncai felett. Emlékének egy verssel szeretnék adózni, melyet a Szegény Yorick fülszövege ihletett. A költő talán legszemélyesebb vallomása, amelynek vagy van valóságalapja, vagy nincs, mindenesetre, fülszöveg létére Kormos egyik legszebb verse: „Kétéves se voltam, amikor nagyapám, vizet húzván mohás-békás udvari kútunkon, furcsállva nézte: mért ugrándoznak a ház előtt a tehenek, bőg- ve-rugdosva egymást. De csak elvonult a csorda, s mikor leszállt a por, ott ültem még az út közepén, szürkére izzadt ingben, ismeretlen nyelvű mondó- kákát gajdolva, legkedvesebb játékomba, egy fém hómérőtokba homokot töltögetve.” Fém hőmérőtök Ki, jár a kert alatt kinek a dér- útja vonul fehér penész a tájon ködöt a megsodort diólevél szivarkafüstjét ki tüdőzi le kinek a könnye szélroham-bevágta ablak szilánkja elkoszlott telek pulóverét koszorúba ki gyűri borostájával a virradatot fényesre mint egy nadrágfeneket ki smirglizi fémtokjába ki gyűjti a Karakumot, és a Szaharát? Homokba tottyant kétéves kölyök ő az kinek hiánya ujjaink közül pereg ki mégse fogy soha ki az időt mint EKG-papírt vers-szívritmusgörbékkel teleírta hőmérőtökből mint asszony-hüvelyből világra csusszant egykor s bár sírása eloxidált rég őt melengeti a betlehemi baromszuszogás 7
