Forrás, 1998 (30. évfolyam, 1-12. szám)
1998 / 5. szám - Kautzky Norbert: Esti beszélgetés; Vakháború; A hallgatás parazsa; Júdások összeesküvése (versek)
Júdások összeesküvése Aki elárultatik, ezúttal, kijelentheti, bármennyire is Különös vagy érthetetlen, de tudja, hogy elárulják. Ez a titok csakis az övé időtlenül és óhatatlanul. A társairól, mert vannak, hadd ne szóljon az írás. Az ő dolguk a kirekesztettség felismerése, kínja, Amit méltósággal, elviselni haditettnek is szörnyű. Hátha ismerné a Júdások megvesztegető mosolyát,, Ahogy előjönnek és szemtől,-szembe dicsérgetik. Kell-e ennél nagyobb dicsőség a rothadt, földön? Visszamosolyogva továbbmenni a titok álarcában, Taktikus időhúzás, szükségszerű, de mindenekelőtt Választ, kíván az állításra: „ti közületek egy elárul engem”. Kezdik mindannyian, mondani: „Én vagyok-é az Uram?”. Mostanság senki sincs, aki Vele együtt mártja kezét A tálba. Júdás is hallgat,, mert egy a sok közül. Az utolsó vacsora ideje elmúlt. A kenyér és a bor Az összeesküvők étele és itala. Az olajfák hegyén Az áldozatok éneke hallik. Mert elszéledtek a Nyáj juhai. A harminc ezüst pénzt,, úgymond, Tisztességgel szétosztották. Nincs, aki vétkezett és elárulná Az ártatlan vért. És olyan, sincs, aki ilyen semmiségért Felakasztaná magát. Marad az értéktelen érték fennhatósága. Az álo.amosolyok titka csakis az övé, de elleplezi, Szigorú-szomorú hallgatással, amíg eljön az értékálló Rend, a számadás ideje, mindenkorra és óhatatlanul. 35
