Forrás, 1998 (30. évfolyam, 1-12. szám)

1998 / 5. szám - Sigmond István: Es nem percog tovább a szú (elbeszélés)

cámat, halálra ítélték a bennem üvöltő atomok, zsigereim is áhítják a végzetszagot, májam, vesém, tüdőm is kezeket kapott, ott csillannak bennük a halált osztogató késpengék, balták, szuronyok, most már ököllel verik az ajtót odaát, könyörgésre fognám a dolgot, de már nem lehet, a maca átüvölti a Miatyánkot a rostokon, nemsokára vége lesz, írhatom tovább a naplórészletet s benne a lényeget, nyitom az ajtót, ott áll a macám győzelmes mosollyal, felajzva, csillogón, ujjaim karomként fonódnak a nyakára, de későn mozdulok.- A gondolatátvitelre nem gondoltál, édesem - mondja negédesen, s egy konyhakés a mellembe szalad.

A szú hallgat, az elaggott sejtek sírkövet sem tudnak emelni a napló- részlet agyamban domborodó sírhantja fölé.- Szabadság! - mondja áhítattal a macám, s tépni kezdi, majd széttapossa a földre hajított Bibliát.

Szere te t-növény

32