Forrás, 1998 (30. évfolyam, 1-12. szám)

1998 / 5. szám - Lászlóffy Aladár: Wesselényi telén (regényrészlet)

Lászlóffy Aladár Wesselényi telén* A i. JL két férfi fel s alá járt a mézszínű, fényes parkettkockákon. A po­zsonyi rendőr-tótumfaktum egyre határozottabb és keményebb hangot ütött meg, a miniszter pedig pár pillanata épp azon tűnődött,, hogy itt az aláren­deltségi viszony jobban inog, hullámzik, dülöngél, mintha ez a terem egy viharba jutott háromárbocos fedélzete volna. Ki elemez, utasít, átcsoportosít s parancsolgat itt kinek? Ravasz, de lomba, nehezen és rövid ideig koncent­ráló észjárásában, mintha a falat borító gobelin volna, képként jelenik meg a fura helyzet: úgy néz ki, van olyan, hogy a legnagyobb vadat űzőbe vevő va­dász lesz hirtelen a tabló főalakja. Hm, ez a Fersl valóban kitűnő' munkát végez, s valami folytán valaha még ő, ó' lesz a miniszter. Am egyelőre fordít­va áll a dolog. Avagy tud ez valamit, amit én még nem?...- Ezen nyomorultaknak a megfékezése, akik nem érdemlik meg az életet és a szabadságot, nem kelt Európában olyan feltűnést, mint az a baj, amit okozhatnak.- Úgy van, - veszi át sóhajtva a feléje nyújtott lapot.- Apropos, nem ennek a Bölönyinek ...- BölöniL.- ... adott át Erdélyben valami jutalmazó serleget Wesselényi, az üldö­zött szabadság sűrű emlegetése közepette?- Uraságod ne felejtse, hogy az úgynevezett szabadságeszme ennek a korszaknak a különös érzelmi káoszában a magyaroknál két különböző dol­got jelent, s rendszerint nem lehet tudni, vagy esetről esetre kell megvizs­gálni, hogy mikor melyiket értik a kettő közül: a nemzet szabadságát az osztrák házzal szemben, vagy a nép szabadságát a nemességgel szemben. Ez utóbbit, ha egy kicsit ügyesebbek volnánk, még alaposan ki tudnánk hasz­nálni egy szép napon.- Nem hiszem, hogy egyáltalán annak a napnak be kell feltétlenül kö­vetkeznie. Feltéve, ha a birodalomnak elegendő rendőri erő áll mindig ren­delkezésére.- Miniszter úr, ön a világ legnagyobb rendőrségének élére állíttatott. Mit kíván még, hogy az ilyen „Bölönyik” ne az ablakunk alatt agitáljanak? Ad­janak parancsot, hogy ...- Nem. Bölöni nem hibás. Ő csak arról locsogott, amit látott. Aki enge­délyezte, az a felelős. Az elmúlt évek külföldről beáramló liberalizmusa csak­ugyan valami olyant érintett a magyarokban, ami legmélyebb sajátjuk: a függetlenség fanatikus szeretetét. S ennek minden rezdülését kiszűrni alig­ha elegendő a jelenlegi apparátus, mégha működne is hiánytalanul. ' Regényrészlet 15

Next

/
Oldalképek
Tartalom