Forrás, 1998 (30. évfolyam, 1-12. szám)
1998 / 5. szám - Szárnyas Gábor: Álláskereső' tréning
telefon, hogy Éva munkába állhat. Ezek az állások valóban nem voltak meghirdetve, egyenesen az Álláskereső' Klubba futottak be az információk, esetleg innen kerültek volna a Munkaügyi Központ más fórumai elé. A csoport időközben olyannyira összerázódott, hogy Éva pénteken már sírdogálva búcsúzott tólünk. A második hét elején már túl voltunk a telefonbeszélgetéseket és a felvételi találkozót imitáló szituációkon, már mehetett minden élesben. A telefonálás kétféle lehetett: a barátokkal, ismerősökkel folytatott beszélgetés, illetve amikor egyenesen az alkalmazóval tárgyal az álláskereső'. Az előbbi lényege az, hogy úgy tetsszen, mintha csak azért hívtuk volna föl az illetőt, mert véletlenül eszünkbe jutott, eló'ször említsünk meg egy közös élményt, amelyből kitűnik a hívott egy- egy pozitív tulajdonsága, s csak utána térjünk rá a fó' témára, hogy nem tud-e valamilyen betöltetlen állást. A másik esetben viszont az a lényeg, hogy mindvégig udvariasnak maradva lerázhatatlanok legyünk. Például kérjünk személyes találkozót, ha a munkaadó nem megy bele, akkor ajánljuk föl, hogy elvisszük az önéletrajzunkat, ha ezt is elutasítja, akkor kérjük, hogy elküldhessük postán, s a végén mindenképpen kérdezzük meg, nem zavarja-e, ha egy-két héten belül újra hívjuk. A felvételi találkozó begyakorlása szintén a piros dosszié útmutatója alapján történt, amely a munkáltatók tipikus kérdései mellett azok értelmezését és a kívánatos válaszokat is tartalmazta. Például: „Végezte már valaha ezt a munkát?””Az ilyen típusú kérdésekre soha nem szabad nem-mel válaszolni, mivel amúgy sem létezik két teljesen egyforma állás, következésképpen nem végezhette pontosan ugyanezt a munkát. Beszéljen tehát szakmai tapasztalatairól, gyorsaságáról, amivel már betanult eddigi munkaköreibe.”A „Miért lett munka- nélküli?”kérdésre „Bármi is legyen a magyarázat, emelje ki azt a tényt, hogy az Ön által megpályázott állás nem fogja ugyanazt a problémát jelenteni, mint amelyik miatt kénytelen volt elhagyni a régit.”Ha az a kérdés, hogy „Milyen fizetést szeretne?”, célszerű azt válaszolni: „Tudom, hogy annyit fognak fizetni nekem, amennyit érek, s ennél nem is kérhetek többet.” „Van-e családja?”, kérdezhetik tólünk, s „Ez általában azt jelenti, a kérdező' attól tart, hogy családi állapota esetleg nehézséget okoz majd Önnek munkája végzésében. Pl. egy házasember túlságosan rabja a családi kötelezettségeinek ahhoz, hogy rugalmas és megbízható lehessen, illetve hogy aki hajadon vagy nó'tlen, az pedig megbízhatatlan.” A második hét elején tehát fölizzottak a Klub telefonvonalai, s bár néhányan nehezen vették rá magukat, hogy első' hívásukat megejtsék, ültek bátorságot gyűjtögetve a nagy lépés eló'tt, mintha eró'sen töprengenének, de aztán ők is beindultak, egyesek déleló'ttöket töltöttek a telefon mellett, s volt, aki a klubból intézte apró-cseprő személyes ügyeit. Ekkorra már teljesen fölpezsdült a klubban az élet, nyoma sem volt az előző hét szánalmas hangulatának, a kötött foglalkozások megszűntek, kávézhattunk tizenöt forintért, ihattunk ásványvizet ingyen, Kati és Vali külön foglalkozhatott azokkal, akik személyes gondokkal fordultak hozzájuk, s körülbelül kétnaponta Kati följegyezte a nevünk mellé a táblára, kiki mennyi telefonbeszélgetést folytatott, s hányszor vett részt személyes találkozón. Ezenkívül a klubba visszajártak néhányan az előző tréningek résztvevői közül, akik még mindig állást kerestek, ők is telefonálgattak, kávézgattak, élménybeszámolót tartottak, elvoltak velünk. S közben folyamatosan érkeztek a klubba információk elérhető állásokról, amelyeket Katiék szelektáltak, s ha találtak olyat, amelyikre valamelyikönket alkalmasnak gondoltak, akkor azt közölték az illetővel. Egy ilyen értesülés nyomán ugyanahhoz a céghez egyszerre mehetett el felvételi találkozóra Edina, Jutka és István. Jutkát nem találták 35
