Forrás, 1998 (30. évfolyam, 1-12. szám)
1998 / 5. szám - Kovács András Ferenc, Tompa Gábor: Boldogabb időkből jött tél (versek), Négyszer két balkezes (Lakónikus tavasz; Eltékozolt nyarak; Válás szonett módra (Az elszabadult szonett); Hűséges elhagyás; A terhes ünnep; Ó Stonehenge, Lascaux, Altamira, Carnac!; Tündéri kertek; Az ősök árnya) (versek)
Kovács András Ferenc Tompa Gábor Négyszer két balkezes Lakonikus tavasz Fuvallnak újra lenge májusok, halálból szerelembe szédülök! Virágzik kint - a benső táj lucsok, az éj kacér, a Hold szakálla rőt... Szívem kitárom - könyveket csukok, lapok közé simulnak szenvedők, színészek, szentek, szajhák, krisztusok, kis lelki üdvöt széllel bélelők, kik délelőtt büféznek, másnapoznak, ám este pelyhük borzolt, májusi, s nem ízlik szó, bor, nőstény, lágy husi oly messzi híre Peloponnészosznak!... Jobb lesz talán egy aszpirin sziruppal, amíg szívünk ver, ver, s oldalba rúgdal. Eltékozolt nyarak Szomjas tüdők szívják a kinti port, lelombozódtak löttyedt vén akácok, a nyár szívünkkel csak hitelbe játszott, de nem feledjük: rajta mint tiport, s szívott magába minden őszi bort, habár a búra volt elég rakás ok, s tapodtak rajta kérődző palások - pitik lopkodták szét az ős ivort. Jöjj, elmúlás, te fájdalom-utáni! Lelkűnkben pillog még a léha láng, de lassan kezdünk mindent megutálni, bár szép a lány, a domb, a kék katáng - fogadjatok hát vissza, ősvizek, ha már ezernyi teremtőt hiszek!
