Forrás, 1998 (30. évfolyam, 1-12. szám)
1998 / 5. szám - Darvasi László: A könnymutatványosok legendája
Közben egy harcsacsontból faragott fülönfüggővel babrál.- Tudd csak meg, hogy a vőlegényeim ők. Almaimat megtermékenyítik és én fattyakat szülök nekik. Ok meg nevetve újra jönnek, gyermekeimet szerteszórják a világban. Szépek ők, az én örökös vőlegényeim és tudnak táncolni, tudnak szavalni, és az idő hatalma sem fog rajtuk. Úgy esznek, mint a szél. Úgy isznak, mint a föld. Úgy sírnak, mint a felhő. Jozef Bezdán megadóan bólint. Hanem ebben a pillanatban olyan erővel kezd viszketni a feje, hogy üvölteni kezd. Meglódul előtte a világ. Még látja Borbála földszerű arcát, ahogy a boszorkány fölemelkedik, odahajol hozzá. Aztán a saját üvöltésének a középpontjába kerül, forog és pörög vele a belátható, úgy érzi, megnyílik a feje, s kiáramlik belőle minden tudás, gondolat és érzés, mit eddig magába gyűjtött. Lassan tér magához. Mennyi idő múlt, nem tudja. Este van, vagy nappal, Jozef Bezdán nem tudja. De mintha nehezebb lenne a feje. A homlokához nyúl. Tétován turkál a hajában. Számolni kezdi a hajszálait. Megvan mind! Számol újra. Ugyanaz az eredmény! Allah segítsd meg Jozef Bezdánt, a világ legjobb kémét! Jozef Bezdán fejéből kinőtt Mohamed elveszett hajszála! Éppen éppen úgy, ahogyan az megjósoltatott! És Jozef Bezdán, a világ legjobb kéme, ez a ritka szép férfiú most arra kárhoztatik, hogy elvesztse az ártatlanságát. Különös dolog, de ő, aki annyi mindent tudott, pontosabban azt tudta, hogj a tudást hogyan kell megszerezni és kamatoztatni, még nem hált nővel. 0, aki annyira rettegett a hazugságtól, hogy nem beszélt szavakkal, csak a tekintetével, s hagyta, hogy mások beszéljenek helyette, mások tévedjenek és hazudjanak, mások értsék félre a világ befolyását, a nő érintésétől is tartózkodott eddig. Úgy vélte, hogy a beszéd és a nő között alapvető lényegbeli azonosság van. Ügy gondolta Jozef Bezdán, hogy a nő is ama világnagy hazugság részese, amely az életet folyamatosan előállítja, s mivel az élet maga is hazugság, a nő is e hazugság edénye. Ha úgy vesszük, Jozef Bezdánnak igaza volt. Legfeljebb azon érdemes eltűnődni, mennyivel értékesebb dolog az igazság a hazugságnál, amikor az igaz és a hamis az élet alakításában közösen, úgymond vállt vállnak vetve ténykednek és nem is igen lehetnek meg egymás nélkül. A világkém is eltűnődik ezen. Pislog hosszan, végre tágra nyitja a szemét. Feje Szélkiáltó Borbála földszagú ölében. A boszorkány szórakozottan simogatja a világkém arcát, csavargatja a tincseit. Könnyen meglehet, ilyen szép férfival még nem volt dolga, pedig ő már ötszáz évvel ezelőtt is ágyékon harapta a környék földesurait, és a földtúrók szőke fattyainak is a dereka köré tekerte a nyelvét. Koszos, karmos ujjai kedvtelve táncolnak Jozef Bezdán arca előtt. Borbála most közel hajol hozzá.- Trutu, Trutu!- Szép vagy — suttogja.- És gyáva vagy — énekli még, aztán halkan dúdolni kezd. Jozef Bezdán lehunyja a szemét. Jóleső fáradtságot érez. Milyen jó lenne így heverni akár évszázadokat is. Jó lenne most már mindig így maradni. 18
