Forrás, 1998 (30. évfolyam, 1-12. szám)

1998 / 4. szám - Pomogáts Béla: Erdélyi magyar katolicizmus

Az Erdélyi Római Katolikus Státus a gyulafehérvári egyházmegyéhez tartozó magyarság egyházi függetlenségének és önkormányzatának intézményeként működött, nagy történeti hagyományokra tekintett vissza, ugyanakkor az egyházkormányzat és az egyházi élet megújulásának is kerete volt. Igazából azoknak a követelményeknek tett eleget, amelyeket a II. Vatikáni Zsinatnak az egyházról alkotott konstitúciója (Lumen gentium), valamint a világi hívek apostolkodásáról közreadott határozat (Aostolicam actuositatem) körvonalazott. Ilyen módon a Státus, ha fennmarad a második világháború után, igen alkalmas lehetett volna arra, hogy a zsinat által kezdeményezett reformok egy értékes tradíciót hordozó történeti intézmény keretében valósuljanak meg.

A későbbi zsinat szellemiségét képviselte gróf Mailáth Gusztáv Károly püspök is, aki az Erdélyi Római Katolikus Státus 1929. november 14-én Kolozsváron tartott közgyűlésén arról beszélt, hogy a bukaresti kormány és a Szentszék között megkötött konkordátum jó esélyt ad az erdélyi katolikus autonómia létrehozására. Majd felidézte egyik első püspöki megnyilatkozását, amelyet beiktatása után mindössze két hónappal, 1897. augusztus 10-én, a Státus akkori közgyűlésén elnökölve tett. Ekkor három érvet állított az egyházi autonómia intézménye mellé:

„1. 1848 után, miután megszűnt a katholikus vallás államvallás lenni és a bevett vallásfelekezetek mind egyenjogúak lettek, a felekezetek lassan kivívták maguknak a szabadságot, az önállóságot egyházi ügyeikben, csak mi maradtunk el. 2. Miután az egyházpolitika gyászos ideje ránk következett, megfosztattunk ama támasztól, melyet ezelőtt az államtól remélhettünk, mert a magát felekezetlennek valló államtól nem várhatunk segélyt, oltalmat, támogatást. Ez a másik ok, amiért jogosultnak tartom a mozgalmat. 3. A harmadik pedig az: szűnjék meg végleg az a közönyösség, amely a mai világi híveinket az egyház életével szemben eddig — sajnos - eltöltötte. Ne tekintsük az egyház ügyét kizárólag a papok ügyének. Közös az mindnyájunkkal! Legyen tehát része mindenkinek a munkában, de legyen az érdemekben is.”

Ez utóbbi gondolat egyértelműen a későbbi Második Vatikáni Zsinat szellemiségét előlegezi. A zsinati konstitúciók ugyanis igen fontosnak tarották a világi hívők bevonását az egyházkormányzatba, hogy az egyház ne a klerikusok, hanem a teljes vallási közösség szervezete legyen. Az Erdélyi Római Katolikus Státus mint intézmény ezért egyszerre tett eleget a hagyományos és korszerű követelményeknek. Éppen ezért Erdély magyar katolikus vezetőinek, papjainak és világi hívőinek arra kellene törekedniök, hogy az egyházi önkormányzatnak ez a nagy hagyományokra visszatekintő intézménye újra élő valóság legyen.

85