Forrás, 1998 (30. évfolyam, 1-12. szám)
1998 / 4. szám - Podmaniczky Szilárd: Elvetemült naplók (d.)
Miért, miért? Miről tudok? Csoda soha nem történik. Lexikális tudása van, Az sincs néha, sőt mi többi se Soha nincsen, vakolat van Az a nehéz, falra ragad Kezemben meg üres ruha Pizsama vagy kötött bugyi Isten, kérlek, ne add reám Ne vegyem fel amit akarsz Inkább vedd el amit adtál Tudod te hogy milyen ocsmány alak vagy te, üres raktár * Azaz ütővé gre Isten és ember előtt mégiscsak nekem a pacák marad előbb urnahang, tököm acél, végtisztesség, vajon, végnézzem nézzen az Úr a szemembe, arzén üres szívemből több nem fakad elő mint bokra úristennek lomha legelő. * Kiemeltük, fekvőhatár, olyan ez, mint senki többedszerre, senki: elfut, soha már, utólag ott maradt gyalog... 19
/
