Forrás, 1998 (30. évfolyam, 1-12. szám)
1998 / 3. szám - Kovács István: Mit jelent nekem március idusa?
úgy az itteni állott volna élén, ahogy szülötte élén állt a negyvennyolcas eseményeknek. S ha a »haza« Petőfi számára, a szó hazafiúi értelmében, a Felvidék is, Erdély is, az egész ország - a szó egyszerűen fiúi értelmében, csupán ez a táj az: vagyis az Alföld.” Ezt mutatják a Kiskunságot elibénk varázsoló versei: „A haza legalsó, legszűkebb érzelmi értelme: az otthon ragyog, a varázsos, elmosódó és békés színek összhangjában. Ez az az Alföld, mely Petőfit adta. Az az Alföld, melyet Petőfi adott, nemcsak ez.” Nagyon fontos ez a „nemcsak ez” a Szerelmes földrajz kontextusában. De maradjunk még egy percre ott, ahol „az otthon ragyog, a varázsos, elmosódó és békés színek összhangjában”. Számos írás vall erről a ragyogásról a Forrás Szerelmes földrajzában; meglehet épp ezt a ragyogást összegezi Fodor András a vallomása címéül választott Csokonai idézettel: „E hely poétának való”. „Somogybán — kezdi a Forrás szerkesztőségébe küldött utolsó írását - többfelé is otthon vagyok. Illik netán az országrészként emlegetett régióhoz, hogy személyes sorsom és családi kötelmeim révén néhány vidékét különösen magaménak vallom... A megszakítatlan otthoniét folyamatát mindeközben mégis Lengyeltóti adta, ahol tizennyolc évig családi körben éltem, ahová vakációkra is hazajártam még... Ha igaz T. S. Eliot, angolszász költő kijelentése: — a haza az, ahonnét elindulunk -, én kétségtelenül lengyeltóti vagyok.” Illesszük hozzá a másik nagy somogyi, Takáts Gyula vallomását: „Akárhogy is nézem, nekem Tab a paradicsomi világ volt. A tiszta természetben. A belőle és benne épült emberi otthon. Csak ma jövök rá, hogy ez egyben egy olyan magyar világ, amely nép-, gazdaság- és településföldrajzot és társadalmi ábrát is adott nekem.” Hazát tehát, ahogyan Szabó Zoltán megfogalmazta Petőfi-értelmezésében. De maradjunk még egy pillanatra Fodor Andrásnál: „Mert ahogy a múló évtizedek során, újra és újra tapasztalom, a magamfajta, saját érzésvilágukat állandóan vallató eszmélkedők, leggondterheltebb lelkiállapotukban is rádöbbenhetnek a haza csak egy van lenyűgöző és fölszabadító pillanatára.” A feltételes mód valószínűleg nagyon lényeges itt, de ettől most, a Szerelmes földrajz otthon és haza természetes (azaz „varázsos, elmosódó és békés színek összhangjában” ragyogó) kapcsolatát vizsgálva eltekinthetünk. Vissza kell még térnünk rá, de egyelőre hallgassunk inkább Kabdebó Tamásra: „Ha becsukom a szemem, a Csanádi Dunát látom. Olyan pontosan és olyan élesen, a részletek akkora gazdagságával, amelyre a siető film, a nagyléptékű térkép, sőt, a kronologikus sorrendeket betartó olvasmány sem képes... Oh, igen, télen a jégtáblák zörrenését is hallom, tavasszal látom a barkanyáj miriádjait, nyáron szimatolom az elfogyasztott halpaprikás még ácsingózó illatát, ősszel a pirított szalonna és a rőzseparázs nászának orrtanúja vagyok, talán így pontosabb: a Duna-nyelvet szünesztetikusan hallom-látom-szagolom- tapintom”. Buda Ferenc a maga ridegen tündöklő Innen és túl Basahalmán- jában rögtön a tökéletes definícióból indul ki, a Kollégium ősi puritánus szelleméhez illően: „Országnak-világnak sok helye, sok tája szerethető. Szülőföldje csak egy van az embernek. Egy van nekem is: Debrecen.” Ebből a definícióból kiindulva úgy járja be Debrecent, mint Petőfi a Kiskunságot. Petőfire utal a befejezés is: „A házat, ahol megszülettem: A DEMKE- szülőotthont régesrég lebontották. Azt sem tudom, mi épült a helyén. Ám ez nem is fontos. Élnek még édes szüleim. Várnak. Van még hová haza-hazamennem.” Ezért mozoghat szabadon innen és túl Basahalmán az egész országban, s egy még sokkal tágasabb szellemi és fizikai hazában. „Otthon-szülőfóld-haza” írta alcímként a Honvágy a hazában alá Cs. Gyímesi Éva. A fenti idézetek szinte illusztrációul szolgálhatnának az ő fentebb idézett definícióját bevezető értelmezéséhez: „Az otthon és a haza analógiája 89
