Forrás, 1998 (30. évfolyam, 1-12. szám)
1998 / 3. szám - Kovács István: Mit jelent nekem március idusa?
Kovács István: Mit jelent nekem március idusa? Március 15-éról azért nehéz vallanom, mert bensőségesebb kapcsolat fűz hozzá, mint saját születésnapomhoz. Volt alkalmam szólni róla, hogy ez a nap számomra valóban évforduló, mert az esztendő' lezárását és az újabb év kezdetét március idusa jelenti, s nem a konfetti-záporos, kötelezően jókedvű szilveszteri éjszaka. Ekkor végzek számvetést arról, mit tettem vagy mit kellett volna tennem az elmúlt tizenkét hónap során. És ekkor veszem számba a közeli és távob jövőben elvégzendő feladatokat is. Ez a számvetés önkéntelen szembesítést is jelent... Az újkori magyar történelem legfelkészültebb nemzedékével. Sokáig ezt a márciusi ifjak korosztálya jelentette számomra. A csodatevő tízek és százak társasága. Amelyek tagjai megtervezték és megvalósították a világtörténelem leggyönyörűbb forradalmát. Vér- telenségén túl eredményei tették azzá. Ma már, túl ötvenedik életévemen, egyetlen közösségként jelenik meg előttem az egész Reformkor nagy társadalomátalakító és országépítő értelmisége. Az értelmiségen persze az értelmesen gondolkodó és cselekvő, egymással szolidáris emberek közösségét értem, nem pedig a XX. századi totalitárius rendszereket létrehozó és támogató, veszedelmessé- gükben is gyáva és gyávaságukkal veszedelmes pojácákat. A Reformkor állandó személyes megidézése azt jelenti, hogy március 15. számomra az egyéni és közösségi munka ünnepe is. Riaszt az utóbbi évek március 15-re időzített nyelvöltögető köztéri harsány - sága... A kokárdával felcicomázott mell döngetése. A sorsfordító nap emlékezetéhez mindig méltatlan hordószónoklat-ki-mit-tud. Az Országház falain belül és kívül egymásra licitáló dölyf. Mindez van oly szánalmas, mint amikor március idusát a Forradalmi Ifjúsági Napok (rövidítve FINg-nak hívtuk) fahújságjára tűzték - április 4., március 21. Miközben a BM összetartásos bőrkabátosai (vagy ballonkabátosai) oly feszes figyelemmel vizslatták a Petőfi-szobor köré piros-fehér-zöld zászlócskákat tűzdelő óvodásokat, mint akik gumibotot nyeltek. Kérdés, hogy ma, a nagy önzések és bárgyú tekintetek időszakában lehet-e korszerű és ezáltal megbecsült az egyéniséget formáló és közösséget teremtő napi aprómunka? Mielőtt a kérdésre válaszolnánk, tegyük hozzá, hogy családi harmónia és színvonalas iskolarendszer nélkül az ilyen munka elképzelhetetlen. Ennek híján pedig elmarad a korszak-alkotás! 1987-ben a Könyvértékesítő Vállalat utánnyomás-sorozatában újból napvilágot látott Kerékgyártó Árpád 105 évvel azelőtt megjelent monumentális munkája, a Magyarország emléklapjai ezeréves történetében. Ebben március 15. dátuma alatt, mint első említésre méltó történelmi esemény, ez áll: „933. A magyarok veresége Merseburgnál. Henrik kir. a magyar had középpontját áttörte, és a szétszórtakat 8 mérfoldön át üldözte. Flodoard rheimsi kanonok azt hallotta, hogy e csatában 36.000 magyar esett el.”Lehet, hogy a XXI. században, a NAT meg miegymás mai programok eredményeként és az erkölcsi-tudati korszerűsödés következtében, március 15-én ezt fogják ünnepelni? 77
