Forrás, 1998 (30. évfolyam, 1-12. szám)
1998 / 3. szám - Iványosi-Szabó Tibor: Óhajtásaim (Kecskemét és népe 1848 tavaszán)
Közönség rendelkezése alá adjuk magunkat.” Követték tehát a pesti eseményeket, megkezdődött a helyi nemzetőrség szerveződése. A felfokozott öröm közepette a három ívet egy-két nap alatt 164 fő írta alá. Az első között Gyenes Mihály mérnök, Hornyik János jegyző, Csányi János és Balázsfalvi Kiss Mihály tanácsnokok, Karácsonyi Zsigmond választott polgár, Veiss János ügyvéd, majd a későbbi jeles események legjelentősebb képviselői következnek: Fejes János ügyvéd, Herczeg Kálmán, Dömötör Károly és Hajagos Illés tanácsnokok, Fórián Károly, Szappanos István és Tóth László, kik a szabadságharc helyi eseményeiben meghatározó szerepet kaptak. Tehát a tanács kezdeti óvatos és visszafogásra késztető eljárása ellenére a nap folyamán a lelkesedés mind erőteljesebbé vált. Ez süt át Hornyik Jánosnak két nappal később papírra vetett feljegyzéséből is: Szentkirályról „Március 17-én dél után haza jöttem, bemenvén a Városba, távolról a Városháza előtt a Nemzeti zászló feltűzését bámulva látom, népgyülekezet, oda érve, a jelenvoltaknak Horváth Pál olvassa Petőfi dalát, és ütött az óra - a falra szegezve látom a Magyar Nemzet kivánatait 12 pontban - Horváth Pál végezve olvasását, Kiss Miklós szolgabíró, ki azalatt oda ért, szólott a nem igen nagy számú néphez, azután Nagy Lajos főbíró, ki szinte azalatt lejött a tanácsteremből, buzdítólag és felvilágosítólag — azután több előkelők és értelmesebb emberek a tanácsterembe érkezvén, felszólítás rendeltetett a Casinói egyletekhez ... oskolai ifjúság 3 zászló alatti menet közben énekli Petőfi dalát...” Közben nemcsak Hornyik tűzte ki a kokárdát, hanem Merse Konstantin görög kereskedő feljegyzése szerint „A köz népnek mejjükre, kalapjukra tűzött selemből tsinált nemzeti koszorúkat hordoznak Kecskeméten a papok, piaristák, barátok és fő emberek.” Tehát valódi ünnepi hangulat formálódott, amely a lakosság minden rétegét magával ragadta. A korábban gyakran megsértett nemzeti tudat és önérzet szabad megnyilvánulása túlzásokat is eredményezett, amelynek hatása alól még testületek sem tudták magukat kivonni. Néhány nappal később a Gazdasági Választmány a Választott Közönség és a Tanács jóváhagyását is megnyerve az ún. „Zöld kútnak nemzeti színre befestése...” mellett döntött. A népünnepélyhez méltó hangulat a következő napokon sem lohadt le. „Mártius 18. Nyilvános közös gyűlés — a proclamatio, és tegnapi jegyzőkönyv hitelesítése”, a tervezett kiáltványt a város 3000 példányban valóban kinyomtatta Szilády Károly helybeli nyomdájában, és széles körben terjesztették azt. „Mártius 19. Tizedgyűlésekben a proclamatio a lakosság részéről nagy lelkesedéssel fogadtatik, mellette a 12 pont magyaráztatván, dél után az ifjúság zászlók alatt Petőfi dalát énekelve, nagy néptömeg kíséretében ünnepélyes meneteket tart” jegyezte fel Hornyik. A terjesztett nyomtatott hirdetmény emelkedett hangvétele és tartalma is ezt a közhangulatot sugallja: „több századok óta emésztődik a magyar köznép szívében azon óhajtás, vajha ezen régi dicsőségű hazának minden egyes lakói rangkülönbség nélkül a törvények előtt egyenlők, a hazának minden közterhét egyenlően viselők, s annak közszükségein egyaránt segítők lennének: — a törvények hozásában az adózó nép is képviseltetnék; maga pedig e Hon idegen befolyástól ment s önlábán álló szabad haza lenne...” Tehát a polgári társadalom, a polgári Magyarország megteremtésére irányuló program Kecskemét minden jelentős társadalmi rétegében nagy visszhangot ébresztett. A világi és az egyházi értelmiség szinte versengve igyekezett a köznép számára minél érthetőbbé tenni a tömör megfogalmazásokat. Gömöry Frigyes több oldalra terjedő versbe szedte a 12 ponthoz fűzött magyarázatát, és a város anyagi támogatásával március 21-én kinyomtatva terjesztette azt. Mihó 49
