Forrás, 1998 (30. évfolyam, 1-12. szám)
1998 / 3. szám - Dénes Iván Zoltán: Liberalizmus és demokrácia (A magyar liberálisok jövőképe az Ellenzéki nyilatkozat tükrében)
Dénes Iván Zoltán Liberalizmus és demokrácia szintézise A magyar liberálisok jövőképe az Ellenzéki nyilatkozat tükrében Isaiah Berlin (1909-1997) emlékére E M Előadásomban arra a kérdésre keresem a választ, hogy milyen jellegű alkotmányosságra hivatkozott Kossuth Lajos, illetve Deák Ferenc 1847 júniusában az Ellenzéki nyilatkozatbanArra, hogy a Montesquieu-féle (A törvények szelleméről-ben kifejtett) kormányformák közül melyikhez állt a legközelebb kettőjük érvelésének egésze. Ezt a feladatot az államformák, erkölcs és politika, pozitív és negatív szabadság, erény és korrupció egymáshoz való viszonyának néhány interpretációja áttekintésével, a Nyilatkozat szövegének rekonstrukciójával, mindenekelőtt az alkotmányosság fogalmának meghatározásával, valamint a szöveg kontextusának felvázolásával és jövőképének értelmezésével közelítem meg. Először erkölcs és politika, pozitív és negatív szabadság, erény és korrupció elméleti összefüggésének néhány klasszikus értelmezését tekintem át, majd a Nyilatkozat érvelését rekonstruálom, hogy végül levonjam előbb a rekonstrukció, majd a szélesebb téma tanulságait. 1 1 Az Ellenzéki nyilatkozat elfogadásának 150. évfordulóján Zalaegerszegen az ottani Szabadelvű Kör és a Friedrich Naumann Alapítvány által rendezett tudományos emlékülésen elhangzott előadás szövegének bővített és átdolgozott szövege. Az emlékülésen elhangzott többi előadás közül (az előadások egymásutánját követve) Németh József a helyi szabadkőműves előzményeket, Molnár András a Deák-filológiának az Ellenzéki nyilatkozatra vonatkozó eredményeit tekintette át. Gerő András a reformkori ellenzék kormányra jutása lehetőségének hiányából arra következtetett, hogy a magyarországi ellenzéki politizálás sérelmi, nem felelős jellege politikai kultúránk része lehetett és lett, Szabad György viszont arra hívta fel a figyelmet, hogy az Ellenzéki Párt szélesebb volt mint liberális elitje, hiszen a sérelmi politizálás képviselőitől a republikánus-radikális csoport tagjaiig terjedt az a tábor, amelynek összefogására vállalkozott. Velkey Ferenc Széchenyi ön- és ellenségképét értelmezte, Csorba László Szontagh Gusztáv Széchenyi- párti önmeghatározását mutatta be, Fazekas Csaba a Konzervatív Párt katolikus politikai szárnyának szerveződését ismertette és jellemezte, Szabó Miklós pedig a magyarországi liberalizmusnak az Ellenzéki nyilatkozatot követő másfél évszázados történetét tekintette át és interpretálta. 29
