Forrás, 1998 (30. évfolyam, 1-12. szám)
1998 / 3. szám - Révész László: A fiatal Magyarország
voltak, kivették részüket a háborúkból, a katonai élet minden terhét legalább úgy hordozták, mint a szerb határőrök, - azonban sajnos azok kiváltságai nélkül. A XVIII. század végén és a XIX. század elején történt Magyarországon a nagy nemzeti ébredés. A bécsi kormány inkább a magyarországi nemzetiségeknek kedvezett, míg a magyar nemesség és főleg a magyar jobbágyság sorsa tovább sem javult. Ez a helyzet kezdett azután megváltozni az 1800-es években, amikor magyar részről már a nyelvet mint az ország hivatalos nyelvét kezdték követelni. * A XIX. század húszas éveiben megkezdődött Magyarországon a „reformkor”. A régi rendszer által évszázadokon át védett és kiváltságolt nemesség csodálatosképpen saját privilégiumait is hajlandó volt minél előbb feladni. A modern és haladó eszmék hordozója az új generáció, a fiatalság volt, amely az idősebb korosztálytól a vezetést majdnem egycsapásra átvette. Míg korábban a politikailag erős közép- és idősebb generáció törekedett a reformokra, addig most a fiatal nemesi generáció kezdett el politizálni és a politikai élet alakulására kezdett egyre erősebben befolyást gyakorolni. Ezt a fejlődést különösen 1832 után lehet megfigyelni. A bécsi titkosszolgálat magyarországi vezetője a magyarországi országgyűlési választásokkal kapcsolatban (1839-1840-ben) közölte: jelentős és érdekes esemény, hogy az idősebb képviselők nagy része kimaradt a parlamentből és új, fiatal erők vették át helyüket. A 103 megyei küldött között 76 volt új ember, akik az országgyűlésen első alkalommal jelentek meg, - majdnem mindannyian fiatalemberek. Csaknem valamennyien liberális gondolkodásúak voltak és a kormány ellen dolgoztak. Közöttük volt 5 „kiskorú” (azaz 24 éven aluli). A bécsi titkosszolgálat magyarországi vezetője, Ferstl, hangsúlyozta mindezzel kapcsolatban: a magyar nemesség úgy látszik nem hisz abban, hogy „in senibus consilium est”. Egyben hangsúlyozta, hogy az 52 vármegye közül legfeljebb 14-re támaszkodhatik a bécsi kormány. Az 1843/1844-es országgyűlésen a 104 képviselő közül 70 volt az új generációból való. Ugyanakkor a felső táblán is megváltozott a régi helyzet: fiatal ellenzéki beállítottságú arisztokraták egyre nagyobb számban léptek föl, élükön gróf Batthyány Lajossal, gróf Teleki Lászlóval, továbbá báró Eötvös Józseffel. Az említett bécsi megbízott eleinte nem talált semmi különöset ebben a változásban, de később egyre határozottabban rámutatott arra, hogy a törvényhozásban és általában a közéletben észre kell venni az ifjúság egyre erősebb befolyását, mert a liberálisok ereje nagyobb annál, mint ami politikai képviselőik számarányából következne. Az említett vezető, főleg ifjú rétegeknek a tevékenysége bizonyára nem lett volna olyan hatékony, ha nem állt volna mögötte a fiatalok tömege az egész országban. Előbb a fiatal nemesek voltak a haladó politikusok, később azonban egyre inkább a városi ifjúság is. Ezzel az egész liberális mozgalom és fejlődés egy rendek fölött álló, magyar nemzeti gondolkodású mozgalommá vált. A spontán, részben azonban előre meghatározott célból szervezett ifjúsági mozgalom csoportjai a következők voltak: az országgyűlési ifjúság, a megyei nemesi ifjúság, a pesti ifjúság és a protestáns kollégiumok. Az első és a harmadik központ csaknem kizárólag fiatal nemesekből állt, míg a második és a negyedikben más fiatalok is összegyűltek. 15