Forrás, 1998 (30. évfolyam, 1-12. szám)

1998 / 2. szám - Gál Sándor: Itt és most (Találkozásaim és levelezésem Balogh Edgárral)

elbúcsúztunk volna - tolmácsnó'm ránkkattintotta vadonatúj Practikámat, így az első találkozás emlékét egy fénykép is őrzi.

E találkozást követően kezdődött az a levelezés, amely lényegében három évig tartott, s amely a Sarló-évforduló kálváriajárását, a Fábry-napok s a Fábry- hagyaték körül újra és újra felparázsló gondokat őrzi és dokumentálja.

Az alább következő levelekben számos olyan utalás található, amely ma már magyarázatot kíván. Levelezésünk néhány részét, hogy világossá váljék azidőben miről is volt szó, magyarázatokkal egészítem ki. Néhány esetben — amikor kizárólag személyes vonatkozású dolgokról van szó — e passzusokat elhagyom. A még élő személyekre vonatkozó „vélekedések” esetében pedig a nevek kezdőbetűjét használom a szövegben.

A későbbi személyes találkozások eseményeit naplóm alapján másolom ide. Szándékom nem a minősítés, hanem a hetvenes évek derekának egy-két mozzanatának, a sikerek s a kudarcok hátterének a dokumentálása. Mindehhez még annyit kell hozzátennem, hogy Balogh Edgár nekem címzett leveleit mind megőriztem; az én válaszaimból - eredendő hanyagságomat bizonyítja ez is - néhány elveszett; meglehet azért, mert nem voltak fontosak. Most tehát következzenek a hetvenes évek, az Ady-Sarló-Fábry háromszög lenyomatai, ahogy az idő és a véletlen azokat megőrizte.

*

Az első levelet hazaérkezésem után én írtam, ennek dátuma: 1976. VII. 15.

Kedves Edgár Bátyám!

Későn jelentkezem, mert hazaérkezésem óta egy sor kellemetlenségem volt, betegség s más hasonlók, így a levélírásra nem futotta az időmből, erőmből.(...)

Lapjainkból nyilván értesültél a nyári rendezvényeinkről; minden ment szépen sorjában, ahogy korábban is, csupán a gombaszögi rendezvény nevét változtatták meg, számomra érthetetlenül, „kulturális” rendezvényre1, ami mindent elbír, de kizárja a korábbi folklór jelleget. Vagy legalábbis kérdésessé teszi azt. Megint kiengedtünk valamit a kezünk közül.

Alig egy hónapja, hogy megjelent - Csanda Sándor válogatásában - a Magyar Nap antológia. Ma a levéllel együtt feladok címedre egy példányt belőle. Az antológiát jó, s aktuális válogatásnak tartom, ugyanakkor az antológia azt is jelzi, hogy az első köztársaság irodalmából, irodalompublicisztikájából még rengeteg érték hever feltáratlanul.

Mit is mondhatnék még? Igaz, a májusi utamról majd a Hét-ben olvashatsz.2 Igen feszes volt az az utazás és attól többet, mint amit ezekben az útijegyzetekben leírtam, nemigen lehetett összehozni. Ami szándékom volt: egy kicsit felfrissíteni az ottani történelmünket az itteniek számára.

Az üdvözleteidet átadtam Ernő bácsinak, Lőrincznek3; több közös ismerőssel nem találkoztam. Ernő bácsi nyilván megírta, hogy beszéltünk.

Mostanra ennyit, s mégegyszer elnézésedet kérem a késői jelentkezésért. Sok szeretettel gondolok arra a pár órára, amit Kolozsvárott együtt töltöttünk. Most abban a reményben búcsúzom, hogy a legközelebbi alkalommal magunk szabhatjuk meg a beszélgetés és az együttlét hosszát!

65