Forrás, 1998 (30. évfolyam, 1-12. szám)
1998 / 2. szám - Csetri Elek: Körösi Csorna Sándor göttingai tanulmányútja
magyar vonatkozású könyvismertetések is bizonyítanak. Hogy csak néhány munkát említsünk megvolt a göttingai Egyetemi Könyvtárban Bonfini, Thuróczy, Heltai több munkája, aztán az erdélyiek közül Bethlen Farkas Erdély története, a 18. századiak közül pedig Pray György és Kazy Ferenc nemegy történeti műve. Eljutottak ide az 1790-es évek magyarországi és erdélyi diéták nemesi reformereinek törekvéseit is tükröző jegyzőkönyvek, országgyűlési kiadványok is. Itt jegyezzük meg, hogy nemcsak a könyvanyagban, hanem a kézirattár gyűjteményében is volt és van értékes magyar történeti anyag. Hogy mást ne említsünk, itt őrzik II. Lajos özvegyének, Mária királynénak németalföldi kormányzósága idejében keletkezett levelezését, aminek számos bennünket közelről érdeklő magyar vonatkozású darabja és részlete is van. Bőven akadt tehát a búvárkodni valója a céltudatos Csornának mind szélesebb Európára és az egész világra kitekintő, mind a magyar őstörténetre vonatkozó könyvek és kéziratok között. Egyes értékelői azonban felhívják a figyelmet, hogy az Egyetemi Könyvtár szűkre szabott olvasótermi programja útjában állhatott tanulmányainak, olvasási éhsége kielégítésének. Sőt olyan vélemény is akad, hogy orientalisztikai felkészülése nem is Göttingában történt. Ezt látszik megerősíteni, hogy az általa kikölcsönzött könyvek között nincsenek hasonló tanulmányokra valló művek. Megítélésünk szerint göttingai orientalisztikai felkészülését tagadni nem kevesebbet jelent, mint a vasszorgalmú és céltudatos Csorna göttingai tétlenkedését állítani, márpedig ő már indulásakor hangoztatta Újfalvynak, hogy: „nálam drágább az idő mint másoknál”, a rendelkezésére álló göttingai időszakot tehát mindenképpen igyekezett őstörténeti és orientalisztikai felkészülése érdekében kihasználni. A tanulmányútja időszakára elképzelt semmittevés nemcsak rendkívüli akaraterejének és tudásvágyának mond ellent, hanem annak is, hogy ekkoriban már bizonyíthatóan elhatározta magyar eredetkutatásra irányuló keleti útját. De bizonyíték állításunk mellett, hogy Újfalvy emlékirataiban fellelhető saját szavai szerint is a kelettudományok olyan alapvető elemeit sajátította el, mint az arab és a török nyelv, melyeket terve főtényezőinek tekintett. Pedig egyetlenegy ilyen természetű munka, nyelvkönyv, forráskiadvány sem akad az általa kikölcsönzött könyvek között, pedig ezeket a nyelveket va- honnan, valamilyen forrásból, könyvből tanulnia kellett. Feltételezésünk szerint tehát a professzoraitól előadásokon, szemináriumokon és paleográfiai gyakorlatokon szerzett kelettudományi ismereteken kívül, mégiscsak az Egyetemi Könyvtár igen gazdag orientalisztikai anyaga lehetett segítségére. A mindössze 8 órás könyvtári nyitvatartás a tudományos elmélyedést Csorna számára csak részben tette lehetővé, de — feltételezésünk szerint — ő a hivatalos órákon túl is dolgozhatott a könyvtárban. Megítélésünk szerint ennek több bizonyítéka is van. Egyrészt a könyvtári szabályzat a teológiai hallgatóknak egyenesen kötelezővé tette a könyvtári munkában való részvételt-segítséget s ez a könyvtár csendjében otthont találó és tudásszomjtól telített Csornának kapóra jöhetett. De tartós könyvtári munkája mellett szól az is, hogy a göttingai théka akkori könyvtárosainak, Benecke és Bunsen professzoroknak ajánlja köszöneté kifejezésével tibetisztikai műveit, saját szavait idézve: a „sok szívességért, melyekkel elhalmozták Körösi Sándort 1816. április 11-étől 1818. július végéig, amíg velük együtt lehettem.” Az, hogy az általa személyesen ismert és azok kurzusait hallgató professzorok iránt kifejezi nagyrabecsülését - természetes, az viszont, hogy a két könyvtáros-professzornak külön is „hálás köszönetét” fejezi ki, akikkel göttingai diákoskodása ideje alatt együtt lehetett - a szokványos 51
