Forrás, 1998 (30. évfolyam, 1-12. szám)
1998 / 12. szám - Lőrincz György: Az áruló
dossziét, mintha szándékosan tenné, s én olvashassam, hogy mi van a fedelére írva. Ott pedig az állt, hogy „Almásy Pál alezredes bűnügye. Kihallgatandó tanúk: Tóth István és Radványi Imre” (Tóth István akkor még nem volt lefogva, ö csak később került be a Margit körútra). Akkor, abban a helyzetben én is arra gondoltam, hogy esetleg ő? Hiszen Tóth István néhány nap múlva bekerült, Radványi nem. Kiderült aztán, hogy időközben itthon is bizonytalan hírek kezdtek terjengem róla. Ez a hír magának Radványinak a fülébe is eljutott, s akkor ő Vörös Jánostól (aki akkor már az ideiglenes nemzeti kormány honvédelmi minisztere volt) becsületügyi eljárást kért maga ellen. Ez a bizottság össze is ült Platthy altábornagy elnökletével, és alaposan kivizsgálta a dolgot. Itt aztán Radványi Imre szerepe tisztázódott, méghozzá számára teljesen megnyugtatóan: szeplőtlen a dologban.... Mire mi hazaértünk tehát, addigra róla már kiderült, hogy tiszta. — De hát akkor ki? Sanyi bácsi történelemtanár volt, hallott a Bajcsy-Zsilinszky-féle összeesküvésről? — Igen. — Mikor és mit tudott róla? — Csak később, a szabadulásom után. S azt, hogy a Szálasi-rendszer megdöntésére szerveződött. — Mikulich nem beszélt soha erről? — Nem. — Arról sem beszélt, hogy részt vett az összeesküvésben? — Nem. — Akkor mit mondott, miért bujkál? — Amikor én ismertem, nem bujkált. És nem mondott semmit. — Csak kártyáztak, csak boroztak, nem beszéltek soha a politikáról? — Nem. Vicceket mondtunk, meg a nőkről beszéltünk. — De hisz azért csak nem ítélnek el senkit, mert együtt borozik, kártyázik egy ismeretlennel. — Mondom, csak patikusként ismertem.... Később, amikor kiszabadultam, utánajártam a dolognak, de csak annyit tudtam meg, hogy azért menekült Erdély felé, mert a felesége erdélyi volt. Először az derült ki, hogy gyergyói születésű, később, hogy kovásznai születésű Bajnok lány, a kovásznai Bajnok patikus lánya. Elterjedt az is, hogy nem is halt meg, de végül is kinek volt ideje mindennek utánajárni. Kiderült az is, hogy először Kovásznára menekült Mikulich Tibor, de az apósa, talán mert megtudott róla valamit, elzavarta. Onnan először a Székelyudvarhely melletti Gyepesbe ment, s csak onnan érkezett Székelykeresztúrra. Kell tudni, hogy a hivatalos megkeresés is csak 1948-ban érkezett meg Romániába Magyarországról. Tehát szinte egyidőben, amikor felismerték, s amikor le is akarták tartóztatni. — S akkor tűnik el? — Igen. A letartóztatási kísérlet után rejtőzik el. — És csak 58-ban kerül elő. Sanyi bácsi addig semmit nem tudott róla? — így van. — És Imecs Jutka? Láday Piroska? Ok mit tudhattak? — Hogy Láday Piroska mit tudhatott, azt nem sejtem. Imecs Jutka kellett tudjon valamit... — Mit? Ezt szeretném tudni. Mit tudhatott Imecs Jutka? Hisz tény: Imecs Jutka szinte az egész életét rátette, hogy megmentse Mikulichot. Emlékezzünk, 84
