Forrás, 1998 (30. évfolyam, 1-12. szám)
1998 / 12. szám - Margittai Gábor: Két sziget kantáta
(Nuraghe San' Antine, ez a hatalmas, formás kőrakás, Baruminivel szemben, tiszta költészet. Magányának tartama van. Földbegyalult bástyák között áll a fébg-meddig leomlott főtorony, falakkal, folyosóüregekkel, mellvédekkel övezve. Körszerkezet. Összehúzza a köveket, mint a tengerparti táncok, csak körformában lehet mozogni és gondolkodni. A torony kőíve lágy, de szigorúan mértani: a tömbök hosszú úton szelídülnek szabályos formává. Dísztelen, nehézkes mértaniság mögé rejtőznek itt az istenek, akik maguk is olyan tömzsik és bevehetetlenek, olyan maguknak valók és elzárkózók lehettek, mint templomaik.) Ezeken töpreng Merinkai, és idegondolja még Arzachenát is: a Tömbe Gigantét, mely valóban a halál birodalma, tüskés cserjével borított kultuszközpont. Kiteljesedik a szárd kő-rendszer: a szárazföld belsejében háromnégyezer éves toronyláncolatok üzenőkábele, a partvidéken körben kikötői erődök, bástyák, lagúnazárak tartják szemmel a tengert és egymást, és a földrajz-szentelte helyek monolit-temetőket bújtatnak. Háromszoros kőáram. Összeköttetésük csak a tenger, ahogy, mondjuk, Bonifacio várossejtjeié a repkényháló. Háromszoros kő-áram. Arzachena: Merinkai első sziklaköre és dolmenje, első közös barlangsírja Bacsuéval. * Bacsue második kő-áriája: Mikor középre érnek, piszmogó csöndbe merülnek, belsejüket mutogatva, mint a vénemberek, saját terüket méricskélik, ez az édesvíz kultusza; majd hengeres felületekké állnak össze, mert a tenger sosincs elég messze. Édesvíz, Holdszarvú Bika, Mediterrán Anya a tömegek közepén, a középpontban, ebben a táguló fényben, mely megbabonáz, elálmosít és megder- meszt nyugalmával mindent, amit magába szippanthat. Ezért borzongató látvány, hogy amint szétfutnak innen a repedések, a belülről szökő erőtől vezetve, hogy amint a régi pókhálók fekete csatornákká tágulnak, szinte láthatatlanul, azután egyre súlyosabban érkezik, és átáztatja és megpuhítja a ligetet, a szüretelők ágyékát a kitörés pontjait a széleken, térdünkre fut, csípőnkig ér, vállunkhoz csapódik, fölöttünk összeér, alattunk megszilárdul, és minden visszatalál ebbe a középpontba, ebbe a tűzforró sáros lyukba, mert nincs mögötte semmi, amint előttünk tornyosul, megérkeztünk. (Madarak) Bacsue Vacocha nem csupán Aztlanban, a Kócsagok Országában találkozott rendkívüh madarakkal, hanem szárd kikötőkben is, (és csak kikötőkben), miután két napig menekültek beszappanozott testtel, keresztül a Szi44
