Forrás, 1998 (30. évfolyam, 1-12. szám)

1998 / 12. szám - Poszler György: "A Törvény Szövedéke...?" (Sándor Iván: A szefforiszi ösvény - elemzéskísérlet három tételben)

dozhat. Legfeljebb tragikomikus viszolygást. Vagyis a tragikus minőségből tragikomikus minőség lesz vagy lehet. Ennek jelképe az utcai igehirdetés - járommal a nyakában. Amikor a járom nem a megkerülhetetlen sorsot hordozza, hanem a megszerkesztett alakítást. Ezért követi nevető-üvöltő-csúfolódó gyerekhad az utcán. Ezért nem ismerik fel tanítványai Isten küldöttét, az álruhás törvényhozót. Ezért nem találnak semmi szent titkot, se Türoszban, se Jeruzsálemben.

Lévi kötelező törvényében „felfeslik” a „törvény szövedéke”. Nem is „felfeslik”, inkább érvénytelenné válik.

Második tétel: a választható törvény

„A sokfélébe ugyanúgy nem fér bele minden, amiként az egyetlen kizárja magából a különbözőt. A sokféle időből és tájról összegyűjtött feljegyzések ugyanúgy egyféle sorrendben és meghatározott keretek szerint nyerték el törvényalkotó erejüket, amiként a küldetéstudattal eltöltőitek egyértelmű parancsolatai. A sokféle ugyanúgy üres, gondolta Ruben, ha nem szívja magába azt, ami a mindennapok kérdése, mint az egyféle.”

A választható törvény Jehuda és Ruben tétele. Jehudáé és Rubené, az írástudóké. Ők gyűjtik különböző tekercseken a különböző törvényeket. És átadják a gyülekezetnek — sokféle választható változatként. A törvény keresésének, értékének, érvényének, értelmének világvégét vagy világkezdetét eldöntő kérdésére a második válasz.

Ott, Lévinél egyetlen, kötelező törvény. Ami felépíti a világot - egyetlen akarat szerint. Itt, Jehudánál és Rubennél sokféle, választható törvény. Ami felépítheti a világot - sokféle akarat szerint. De a választható törvények is rendet alkotnak. Rendszerbe álló, törvényalkotó erőt sugallnak. Az, mármint az egyetlen törvény kiürül, mert minden más lehetőséget kizár. Ez, mármint a sokféle törvény is kiürülhet, mert nem minden lehetőséget fogad be. És egyik és másik is kiürül vagy kiürülhet, mert mindkettőből kimaradnak a mindennapi gondok. Tibériásban, Szefforiszban, Rómában keresik az értékes, érvényes, értelmes törvényt. Egyetlen vagy sokféle változatban. Ám az egyetlen törvény és a sokféle törvény is elrepül a hétköznapot élő emberek feje fölött. Ott vizsgáltatik az égi törvény. Itt csináltatik a földi hétköznap. A kifizetendő adó, beszerzendő élelem, megszerzendő pénz, háborús védelem, házastársi béke - és még sok minden létfontosságú apróság földi hétköznapja. És a kettő — végzetesen - elkerüli egymást. Ebből lesz a szakadás. A hétköznap nélkül élettelenné lett törvény és a törvény nélkül élhetetlenné lett hétköznap között.

Ez a világvége negatív erkölcsi bázisa. A hiány, az érvényes törvény hiánya mint negatív erkölcsi bázis. Kirajzolódik mindkét változatban. A kötelezőegyetlen- és választható-sokféle törvényben is. Éppen a hétköznaptól való elszakadás miatt. Az élettelenné lett törvény és élhetetlenné lett hétköznap a közeledő világvége kialakuló világállapota. Amely egyben a megszűnő idő világállapota is. Mert az idő a tartalmas-értelmes mozgások közege. A tartalmas-értelmes mozgások időben realizálódnak. Az idő tartalmas-értelmes mozgásokban realizálódik. De a tartalmas-értelmes mozgásokból tartalmatlan-értelmetlen változások lettek. Az időtlenség pedig a tartalmatlan-értelmetlen változások közege. A tartalmatlan-értelmetlen változások időtlenségben szimbolizálódnak. Az időtlenség tartalmatlan-értelmetlen változásokban szimbolizálódik. A tartalmatlanná