Forrás, 1998 (30. évfolyam, 1-12. szám)
1998 / 11. szám - Pomogáts Béla: A polgári ethosz (Választások után - új korszak előtt)
A civil társadalom szerepe A polgári társadalom eszméje szorosan összefügg azzal a gondolattal, miszerint a „politikai társadalom” helyett a civil társadalom fejlődését és fejlesztését kell előtérbe állítani. Annál is inkább, mert Magyarországon a „politikai társadalom”, a„poht.ikai osztály”, egyáltalán a poütikai hatalom érdekei szinte mindig háttérbe tudták szorítani a civil társadalom érdekeit. Nemcsak a diktatórikus korszakokban, hanem a két világháború közötti „civil” fejlődés közel másfél évtizedében (1921 és 1938 között), a második világháborút követő koalíciós korszakban (1945 és 1948 között) és a rendszerváltozást követő majdnem egy évtizedben is. A mögöttük lévő politikai átalakulásnak és eszmecseréknek ezért talán az lehet az egyik legnagyobb tanulsága, hogy Magyarországon most már határozottabban kell fejleszteni a civiltársadalmat. Azt a társadalmat, amely nincs alávetve a politika, a poütikai „osztály”, a poütikában szerepet kapó vagy maguknak szerepet kiharcoló emberek érdekeinek. Ellenkezőleg, arra tudja rászorítani a poütikát és a politikai eütet, hogy az egyetemes társadalmi és nemzeti érdek szolgálatára fordítsa képességeit, ismereteit és kapcsolatait. Mindez egybevág a „polgári Magyarországnak” azzal az eszméjével és stratégiájával, amelyet a Fi- desz-Magyar Polgári Párt kormányzati programja hirdet és képvisel. A civiltársadalom fejlődése és erősödése megköveteü azt is, hogy a civilszervezetek erőteljesebben legyenek jelen az ország sorsának alakításában. Az egyházi. társadalmi, tudományos, kulturális, lakóhelyi és ifjúsági egyesületek, szövetségek hangsúlyosan nem politikai organizációk, mindazonáltal nélkülözhetetlen közéleti feladatokat látnak el; szakmai tekintetben többnyire megalapozottabban a poütikai pártoknál. Az új kormányzatnak, ha valóban a „polgári Magyarországot” kívánja felépíteni, és egy nyugati jellegű polgári társadalmat akar elvezetni a következő évezredbe, oda keü figyelnie a civiltársadalom és a civilszervezetek, így a kulturális szervezetek javaslataira, munkájára, kívánságaira. Jobban, mint ahogyan ez a két korábbi kormányzati ciklusban történt. A szabad polgárok világát csak egy autonóm, önmagát igazgató társadalomban lehet felépíteni. 89
