Forrás, 1998 (30. évfolyam, 1-12. szám)

1998 / 11. szám - Pomogáts Béla: A polgári ethosz (Választások után - új korszak előtt)

megalapozása mindazonáltal nem történhet meg a jól ismert karrierlovagok igénybevételével, és noha a magyar politikai osztály (elit) viszonylag szűkebb körű, az alkalmas emberek kiválasztása mégis igen nagy pohtikai és erkölcsi judíciumot követel. Egy nyugati jellegű, kulturált demokráciában a kormányváltozásnak soha sincs a hivatalnoki kar nagy részére kiható következménye: csak az eló'zó' kor­mányzat politikai beosztottainak kell távozniok, a tisztviselőknek nem, minthogy azok nem politikusok. Persze ennek az a feltétele, hogy a köztisztviselők valóban ne legyenek politikusok és ne politikai, hanem szakmai döntéseket hozzanak. Tudom jól, hogy nálunk ez még inkább „jámbor szándék”, mintsem valóság: a kormányzatváítás demokratikus rendjében mindazonáltal ennek a „jámbor szándéknak” kell érvényesülnie. Végül is a Fidesz-Magyar Polgári Pártnak és koalíciós szövetségeseinek, az új kormányzatnak a hazai kormány- és rendszerváltások rossz hagyományaival és beidegzettségeivel kellene szakítania. Annál inkább, minthogy ezek a beideg- zettségek a diktatórikus korszak lelki struktúráinak a következményei. A kom­munista társadalomvezetési gyakorlat, a politikai osztálynak abból a korszaká­ból eredő szociabzációs hagyománya máig ó'rzi a pártérdekek előtérbe helyezését, a klientúraépítést, a politikai karrierizmust és a „ki kit győz le”, még Lenin teó­riájára visszavezethető viselkedési kényszerét. A Fidesz vezette új, polgári kormányzásnak, éppen a polgári Magyarország és a polgári politika létrehozása végett, ezekkel a diktatórikus beidegzettségek- kel radikálisan szakítani kellene. Nem lesz könnyű dolga, minthogy közvetlen szövetségesei között is akadnak, akik még egy régebbi: premodern pohtikai logi­ka szabályait követik. Ezért is kellene nyilvánvalóvá tenni, hogy ami egy politi­kai párt vagy koalíció számára választási győzelem, az az országlakosok nagyjá­ból egyik fele számára lehet vereség, hogy az új kormányzat minden magyar állampolgár érdeke szerint cselekszik, és minden magyar állampolgár szolgála­tában végzi munkáját: azokat is szolgálja, akik nem rá adták szavazatukat. Kö­vetkezésképp az 1998-as kormányzat nem arra való, hogy elégtételt szolgáltas­son az 1994-es választás veszteseinek és revansot vegyen a korábbi jobbközép vereségéért. Az új kormányzatnak többnek kellene lennie az eddig kialakult parlamenti váltógazdálkodás egy újabb fordulatánál. Valóban új országot, új pohtikai kultú­rát, új pohtikai erkölcsöt kell hoznia: egy új korszakot kell megalapoznia. A fiatal Magyarországnak, ahogy százötven esztendeje elődeik akarták, „tetőtől talpig új ruhába” kell öltöztetnie a nemzetet és a hazát. „Új ruhába”, amelyet mindenki büszkén viselhet, amelyben mindenki jól érzi magát. A megújulás értékrendje A szükséges pohtikai, eszmei és erkölcsi megújulásnak természetesen több feltétele van. A legfontosabb követelményt igen sokan a határozott, értékelvű politizálásban látják. Erre annál inkább szükség van, mert a rendszerváltozás óta eltelt csaknem egy évtized további bizonytalanságokat hozott és elmulasztot­ta az európai civilizáció, a demokratikus berendezkedés pohtikai értékeinek helyreállítását. Amióta a felvilágosodás és a romantika szellemi műhelyeiben létrejött a nyugati társadalmak pohtikai értékvilága, nagyjából három nagy ér­82

Next

/
Oldalképek
Tartalom