Forrás, 1998 (30. évfolyam, 1-12. szám)
1998 / 11. szám - Hász Erzsébet: Terhére vagyunk az Úrnak szavainkkal (A rossz problémája Tolsztoj műveiben)
Hász Erzsébet Terhére vagyunk az Úrnak szavainkkal- A rossz problémája Tolsztoj műveiben „Azt kérdezitek: Mivel vagyunk terhére?- Azzal, hogy ezt mondjátok: Jó az Űr színe előtt mind, aki gonoszságot művel, mert az ilyenekben telik kedve.- Vagy pedig: Hol van hát az igazság istene?" Mai 2,17 M „ jL v JL iért nem tölt el senkit rettenettel, hogy az emberek az igazság fénye nélkül élnek?” - kérdi Tolsztoj 1889-ben, egyik naplóbejegyzésében, majd így folytatja: „Hiszen fontos azt tudni, hogy az embereket elláthatjuk minden földi jóval, a lehető’ legjobb levegővel, táplálékkal, innivalóval és ruhával, de attól ők még nem lesznek emberek, maradhatnak ugyanolyan haszontalanok és kártékonyak, mint minden züllött lény, ám ellenkezője nem fordulhat elő: hogy azok az emberek, akik elsajátították az adott korban az emberiség számára elérhető legteljesebb igazságot, haszontalan, kártékony lények legyenek.”1 A Tolsztoj korában diadalmaskodó pozitivizmus az igazságra irányuló kérdésföltevéseket a valóságra vonatkozóakkal helyettesíti, az emberiét, emberi közösség eszmei alapjait taglaló teológia illetve metafizika helyébe a „társadalom fizikáját” kívánja beilleszteni a tudományok közé, s ezzel módszertani egységet teremteni az emberi társadalom és a minden eszmeiségtől függetlenként szemlélt természet kutatásában. A pozitivizmus Comte-nál még mint egyfajta új vallásossággal, az emberi szellem hatalmát erkölccsel, közösségi felelősséggel ösz- szekötő irányzat jelentkezett, ennek a jelentősége azonban eltörpült amellett, hogy a pozitivisták kérdésföltevései és válaszai az embert mint pusztán társadalmi alkotórészt vagy inkább alkatrészt illették. A tolsztoji kérdés és felelet ezzel szemben a konkrét emberi személynek a tökéletes, békés, univerzális emberi egység felé vezető útja megválasztásának mindenkori isteni irányultságára vonatkozik. Ebből következően a pozitivisták ki kívánták iktatni a gondolkodás történetéből a rossz problémáját, Tolsztoj pedig az ember személyes felelősségének kérdésévé tette, mintegy felülemelkedve ezzel a teodícea racionális emberi szükségletén is. ami a rossz problémájának mint a teremtés rosszal kapcsolatos „fölmentésének” kísérletére irányuló erőfeszítést illeti. 1 Tolsztoj: Napló. Szerk., Utószó: Török Endre. Ford. Gellert György, Kozma András. Budapest: 1996, Osiris, 143. o. 71
