Forrás, 1998 (30. évfolyam, 1-12. szám)
1998 / 11. szám - A szavak közti csend (Ryszard Kapuscinskivel beszélget Kovács István)
amely a Szaharától délre elsőiként jutott függetlenséghez. Visszatérésem után jó néhány riportot írtam útiélményeimból és tapasztaltamból. írásaim egy sorozat részeként a Polityka hasábjain láttak napvilágot. Cikkeimben ezután ismét honi témákat dolgoztam fel. 1961-ben a Lengyel Hírügynökség megnyitotta első irodáját Afrikában, s engem kért fel tudósítójának. 1962-ben keltem útra a Nyerere köztársasági elnök-vezette Tanganyika akkori fővárosába, Dar es-Salamba, s nyitottam meg a Lengyel Hírügynökség irodáját. Az ében című most születő könyvemben erről is, mint a kezdetről, írok. Rendkívül forrongó térségben és időszakban éltem és dolgoztam. Afrika hatalmas átalakulásban, a gyarmatosítás alóh felszabadítási mozgalom legforron- góbb, legremónyteljesebb időszakában élt. Mivel a Lengyel Hírügynökség anyagiak tekintetében nem állott különösebben jól, én voltam egyetlen állandó afrikai tudósítója. Iszonyatos tömegű munka várt rám. Hol itt, hol ott robbant ki felkelés, forradalom, kormányválság, katonai puccs. Az átalakulás nagy időszaka személyes életemben a nagy utazások esztendeit jelentette. A szó szoros értelmében betegre dolgoztam magam. Tüdőbajt s ehhez társulva agyhártyagyulladást kaptam. Sokat betegeskedtem, de mindig keményen dolgoztam.- Es mikor tért vissza Lengyelországba?- 1967-ben egy újabb súlyos trópusi betegség hazatérésre kényszerített. De még abban az évben rövid időre a Szovjetunióba utaztam. Ott született riportjaim A kirgiz leszáll a lóról címen kötetben láttak napvilágot. De ez a szovjetuni- óbeb portya csak rövid kitérőnek bizonyult. Még ugyanebben az évben állandó tudósítónak Latin-Amerikába küldtek. Előbb Santiago de Chilében volt az állomáshelyem, majd Brazíbában, ezt követően pedig legtovább, egészen 1971-ig Mexikóban. De pénzhiány miatt itt is, egész Latin-Amerikában én voltam az egyetlen állandó lengyel tudósító. Ez persze újfent rengeteg utazással járt együtt, mert a latin-amerikai országok is forrongtak, válaszút előtt álltak. A nagy átalakulások időszakát élték. Ne feledjük el, se szeri, se száma nem volt a partizánmozgalmaknak. Többek között Che Guevara is ekkor lépett fel. Nagy volt a tanácstalanság. Ez nekem rengeteg témát adott, s minderről több riportot írtam.- Che Guevarának egész Latin-Amerikában oly nagy és oly tiszteletet keltő legendája van, mint Európában?- Nagyobb. A mai napig hihetetlenül népszerű. A szabadság kivívhatóságá- nak szimbóluma. Karizmatikus személyiség, akinek önfeláldozó harcai és halálának körülményei is legendateremtő erővel bírnak. Pedig a partizánlétet kín- szenvedésként élte meg, mert ő maga gyenge fizikumú, betegeskedő ember volt. De nem torpant meg a maga válaszotta úton, pontosabban valóságos ösvényen. Igen, Che Guevara páratlanul színes, vonzó személyiség. A XIX. században születtek hozzá hasonlók. Nem véletlenül a szabadság és önzetlenség jelképe a mai napig. És nemcsak Latin-Amerikában. Halála után néhány hónappal eljutottam Bolíviába, s bejártam az általa vezetett partizánosztag útvonalát.- Amikor afrikai és latin-amerikai tudósító volt, a hatvanas években és a hetvenes évek első felében aratta a Szovjetunió legnagyobb külpolitikai sikereit, s ennek fokmérőjeként nyert mind nagyobb teret, befolyási a harmadik világ országaiban. Mival magyarázza ezt az eredményes diplomáciai, ideológiai - és áttételesen katonai - offenzívál? Ma már az Ön könyvéből, A birodalom/)«/ is tudjuk, gazdaságilag, nemzetiségi szempontból milyen omlékony volt belül a Szovjetunió, jóllehet katonailag rendíthetetlennek látszott... És nemcsak látszott. Ezzel együtt mi a magyarázata lehengerlő külpolitikai és ideológiai térnyerésének? 58
