Forrás, 1998 (30. évfolyam, 1-12. szám)
1998 / 11. szám - Nincs időm észrevenni a történet eltűnését (Gion Nándorral beszélget Füzi László)
délutáni alvást leszámítva nem ragaszkodom szigorúan a beidegződött életmódhoz, az íróasztaltól bármikor szívesen fölkelek egy-egy baráti találkozás érdekében. Időnként, hosszasan beszélgetek telefonon. Vannak megrögzött olvasóim, újra és újra elolvassák a könyveimet, ők gyakran felhívnak és hosszasan faggatnak, hogy hőseim közül ki kicsoda a valóságban. Mások ezt tudni vélik, azért hívnak. Ilyenkor türelmesen magyarázgatok, ők meg a leírottakhoz hasonló vagy ellentétes tapasztalataikról mesélnek. Ilyesmi történik baráti társaságokban, akár szerkesztőségben, sót az Országház körüli vendéglátóhelyeken is. Mindig felbukkannak irodalmilag életrevaló figurák, hallomásból vagy egészen közelről. Az íróasztalomon a sok teleírt papír tetején mindig van egy tiszta lap, erre néha jegyzeteket firkálok. Egészen rövid jegyzeteket szoktam készíteni, ezeket is áthúzom, miután a fontosnak tartott mondandót hosszabban megírtam az életrevaló emberekről. Aztán újabb tiszta lapot veszek elő. Anyák, 1978 16
