Forrás, 1998 (30. évfolyam, 1-12. szám)

1998 / 10. szám - Lőrinczy Huba: "A műveltség meghalt, a nihil él " (Márai Sándor: Jelvény és jelentés)

A Jelvény és jelentés a „fausti” kultúra halálából, civilizációba fordultából eredezteti a démont, ámde miért épp a németeknél szólalt meg a Hang? Kérdése volt ez már az előzó' regénynek is, hogy e könyv tovább keresse a választ. Nagy újdonságok, meglepő föbsmerések garmadáját nem kínálja a szöveg, de friss elemek azért akadnak benne. Szóba kerül itt is — akár A hangban — a németséget átjáró halálvágy (14., 23-26. stb.), ezúttal is nyilvánvalóan Freud elmélete nyomán. Elhangzik ismét, hogy a germán lélek, a germán állam „befejezetlen”, ezért a nyugtalanság, az örök hódításvágy (61., 140, 150-151.). E regény úgyszintén jelzi, hogy a németeknek nem akadtak nagy nevelőik, csupán iskolamestereik — az egy Goethét kivéve, ő azonban nem nevezhette néven a fajtáját emésztő kórt (a lappangó, ám kitörésre kész nihilt), mert szava afféle önbeteljesítő jóslattá vált volna (137., 149-150.). A Jelvény és jelentés jóval nagyobb nyomatékkai hangsúlyozza a nemzet- és embernevelés, bármiféle pedagógia szomorú csődjét (129-134., 137., 145.), mint tette volt A hang, s e vonatkozásban mintegy jelképesen említtetik Seneca és Neró viszonya (55., 120-121.); némelyek (vö.: Rónay László: Márai Sándor. Bp., 1990. 390., Szegedy-Maszák Mihály: i.m. 163.) ezt tudatos visszautalásként, a méltán híres Kosztolányi-regény idézéseként interpretálják. — Léteznek még — bízvást elhanyagolható — hasonlóságok a két mű németség-képe közt, ám fontosabb, hogy immár e nemzetportré új összetevőiről beszéljünk. A Jelvény és jelentés — elébb csak hipotézisként, utóbb egyre inkább bizonyosságként — mind többször hangoztatja, hogy a germánság azért oly fogékony a démon hangjára, az örvényre, a nihilre, mert későn találkozott a görögrómai kultúrával és a kereszténységgel, ekként a „fausti” műveltséget nem élte igazán a sajátjává (4L, 50., 69., 123., 136-151.), s emiatt - legnagyobbjai kivételével — nem birtokolja a szó legtágabb értelmében vett stílust: a művészetét, a gondolkodásét, a létezését, a lélekét (120., 123-133.). E fejtegetések vizsgálata viszont a regény Berten-jelenetébe vezet át.

Joggal kérdjük: kicsoda is Berten? Olyasféle vegyülék, egyben olyasfajta fiktív tünemény, mint volt Mirza Rey. Modellje volt Gerhart Hauptmann, mintája volt Thomas Mann s egy kissé maga Márai is. Az elhanyatlott kultúra szimbolikus figurája ő, kinek értékőrző, polgári magatartása, ritka bútorokkal, festményekkel berendezett lakása és megannyi alkotása immáron csak „emlékmű” (122.), a letűnt műveltség mementója. „Múzeumban ültünk itt, az idő egyik különös múzeumában, ahol megrögződött minden az elmúlás anyagában, (...) szerves volt még, célszerű és használható, de már nem volt élet” (uo.), illetőleg (ezt Berten mondja): „... mindaz, amit írtam, különös módon felbomlik és megszűnik lenni, (...). Van még, de nincs már, (...) felbomlik, mert nincs többé légköri nyomás, amely eredeti halmazállapotában összefogja, megtartsa...” (135.). E jelképfigura egyik modellje a náci időkben visszavonultan élő Gerhart Hauptmann, kit Márai is fölkeresett villájában (vö.: Szegedy-Maszák Mihály: i.m. 163.), s ki előtt szép írással tisztelgett nyolcvanadik születésnapján (vö.: Ihlet és nemzedék: 171- 173.). Mind a köszöntő, mind a Jelvény és jelentés előhozza Hauptmann-nak Goethével való nagy hasonlatosságát, és a regényben össze is mosódik kettejük arca (113-115., 129., 151.). Ám hasztalan esik szó Berten drámáiról is (134.), alakjának ihletóje sokkal inkább Thomas Mann volt. Maga Márai árulja el: a Jelvény és jelentés írásával párhuzamosan olvasta újra a Lotte Weimarban című regényt, s jóllehet „terjengőssége” lehangolta, irigyelte is a nagyszerű témát, s vágy éledt benne, hogy versenyre keljen Mann-nal (Ami a Naplóból kimaradt: 110., 113.,

121., 129.). „Ahogyan ő stafétát futott az időben Goethével, hogy megmutassa a németségnek a világhoz való viszonyában a démonikusat és veszedelmeset, úgy szeretném a »Sértődöttekében folytatni ezt a stafétafutást: ahogyan 6 belebújl

88