Forrás, 1998 (30. évfolyam, 1-12. szám)
1998 / 10. szám - Lukácsy Sándor: Alibaud (150 éve írta Petőfi Az apostolt)
ról, haláláról az Histoire de dix ans-ban, Petó'fi olvasta ezt a könyvet, s Az apostol írásakor Szilveszter merényletének színeit innét kölcsönözte. A város zajban s fényben úszik, A népség ezrivel tolong.... Mely alkalom, mely ünnep ez? Talán az isten jött a földre? Nem; nem az isten, más megy ottan, aki Kisebb az istennél, azonban Magát nagyobbnak tartja: a király!... Szilveszter rásüti fegyverét. Petőfi tudta Louis Blanc könyvéből, hogy Alibaud golyójának fojtása Lajos Füköp hajában akadt meg; Szilveszter golyója a kabátban. Kelj föl, te gyáva zsarnok, Hisz nem talált a fegyver, Ruhádba s nem szívedbe Ment a tévedt golyó. Alibaud-t és Szilvesztert elfogják, szidalmazzák, őrök és bámészkodók. ... leverek Lábárul őt, és boldog, aki Vén, ráncos orcájára köphet És megrághatja ősz fejét. Boldogtalan nép, mért gyűjtőd fejedre Az isten átkát?.... Néhány nap múlva vérpad állt téren... Van egy mozzanata a történetnek, melyet Louis Blanc nem írt meg, csak a periratokból lehet tudni: Alibaud elmondta vallomásában, hogy amikor merényletére készült, egy kis szobát bérelt, egyedül aludt, hogy ha netán álmában beszél, ki ne fecsegje tervét. Perének jegyzőkönyve annak idején megjelent, de ez a füzet a negyvenes években már ritkaság lehetett, aligha került Petőfi kezébe. És mégis: A roskadl aggból izmos ifjú lett. És homlokán rejtélyes szándok ült... Mélyen titkolta szándokát, Alunni sem ment mások közelébe, Nehogy kimondja álmában, nehogy Megsemmisüljön, ha napfényre jön. A költő olvasmány hatása nélkül is meg tudta érteni a magányos merénylő lelkivilágát, Alibaud fejével gondolkodott. 79
