Forrás, 1997 (29. évfolyam, 1-12. szám)
1997 / 5. szám - Sz. Kovács Miklós: Konvojban (A magyar-magyar viszonyról)
Sz. Kovács Miklós Konvojban (A magyar-magyar viszonyról) i^Jegxitóbh a két világháború idején közlekedtek konvojban a hajók, mert így tudták a leghatékonyabban megvédeni magukat az ellenséges hadihajóktól, tengeralattjáróktól és repülőktől. Magyarország és a Kárpát-medence kisebbségben éló' magyar közösségei között az egymásra utaltságnak az a formája áll fenn, mint a konvojban haladó kisebb-nagyobb hajók között. Azzal a különbséggel, hogy a konvojpszichológia hiányában a haladásnak nincs tudatosan kialakított rendje. A mostani helyzet haszonélvezője a legnagyobb hajó - Magyarország. Az agy- és munkaerőelszívással, amelyet a többi magyar közösség rovására folytat, kezelhetővé válik az ország szegényebb vidékeinek pedagógusokkal és orvosokkal történő ellátása, távlatilag pedig a demográfiai katasztrófa enyhítése. Vagyis az óriási megtakarításon túl, amit egy szakember, de bármilyen más munkaerő bevándorlásával jár, az ország strukturális ferdüléseit is enyhíteni lehet a konvoj kisebb hajói legénységének az átvételével. Nem kevésbé fontos tényező, hogy a készen kapott munkaerő asszimilációja gyakorlatilag problémamentes. Nem kell velük nyelvet taníttatni, esetleg mecsetet építeni, vagy bármilyen, az eltérő civilizációs-kulturális háttérből adódó különbözőségüket elviselni. Hacsak nem tekintjük ilyen különbözőségnek, hogy az áttelepültek helyzetükből adódóan szorgalmasabbak, béketűrőbbek, igénytelenebbek. Magyarország számára ennek az alaphelyzetnek egy veszélye van: a konvoj kis hajóinak elsüllyesztése esetén azok minden utasát neki kell felvennie — vagy visszalökni a tengerbe. A „tejszín lekanalazása” helyett, ami most folyik Magyarország akár néhány millió menekültet is kaphat a nyakába. Nyilvánvaló, hogy ez kezelhetetlen állapotokat eredményezne. Magyarországnak, a konvoj legnagyobb, egyedül felfegyverzett hajójának tehát mindent meg kell tennie a gyengébbek védelmében, hiszen az azokat ért katasztrófa őt is magával rántaná. Vagyis még akkor is elemi érdeke lenne a határain túl, a Kárpát-medencében élő magyarok érdekeinek hatékony védelme, ha a mostani állapotból nem származna közvetlenül haszna a folyamatos agyelszívás révén. A fentebb vázoltakból kiindulva lehet értékelni az 1990 óta folyamatosan érvényben lévő magyarországi politikát. Az első hiba mindjárt az, hogy elmulasztották kialakítani a konvojpszichológiát, vagyis a tényleges helyzet tudomásulvételét. Azt nemzetieskedő szentimen- talizmussal helyettesítették, amelynek ráadásul pártpolitikai éle is volt. Az egymásra utaltság helyett a nemzetiségi alapú szolidaritást helyezték előtérbe, 77
