Forrás, 1997 (29. évfolyam, 1-12. szám)

1997 / 10-11. szám - Czigány Lóránt: A hasonlíthatlan szépségű Sátorhegyek lábánál

gácsországi vasúthálózat kiépítésének köszönhette. A Sátoraljaújhely-Homonna- Przemysl-vonal 1872-re készült el, s ez fokozatosan megnyitotta a Kárpátokon túli területeket a Monarchia nyugati részei felé. A kiépült vonalak Újhelyben futottak össze Galícia minden részéből, köztük a legfontosabb a krakkói és a lembergi csatlakozás volt Lawoczne felól a Vereckei-hágón át. Innen Miskolc- Budapestig, illetve Pestről Bécsig terjed az ország legkorábbi és legfontosabb kettős vágányú vasútvonala, mely elképesztő' nagyságrendű teherforgalmat bonyolított le. Jelentősége a Monarchia szerényebb viszonyai között csak a Pacific Railways-hez hasonlítható, mely kiépülése után Amerikában a keleti partot a nyugatival kötötte össze.

Újhely hanyatlása Trianon következménye, a határt a csehek által hajózhatónak nyilvánított térdig sem éró' Ronyva patak partján húzták meg, s ezzel a város egy kisebb részét (ugyanúgy, mint Komárom esetében) - Slovenské Nővé Mestónak elkeresztelve - Szlovenszkónak juttatták az antant hatalmak. Ezzel az élénk forgalmú, pezsgő' szellemi életű (több napilap, folyóirat jelent meg Újhelyben, a Zempléni Kaszinót 1831-ben alapították) — melyet már Széchenyi István is kommentált, kissé ironikusan: „Zemplén megyében sok szellem, de talán még több beszéd” (1823. okt. 22.) -, kozmopolita jellegű városból egyik napról a másikra isten háta mögötti kisváros lett, nagyforgalmú vasúti csomópontból végállomás. A Monarchia végnapjaiban Franz Kafka fest kiábrándító pillanatképet naplójában (1915. ápr. 25.) a városban uralkodó zűrzavarról, a háború alatti sokszínű kavargásról: „mocskos szálloda... a fó'tér elhanyagolt (Kossuth emlékmű, cigányzenés kávéházak, cukrászda, elegáns cipőbolt, rikkancs árulja Az Estet, büszkén, eltúlzott mozdulatokkal sétálgató félkarú katona...). A külváros tisztább. Este a kávéházban, csupa civil, újhelyi lakosok,... részben gyanús emberek... egy tábori lelkész újságot olvas. Déleló'tt... fiatal német katona a ven- déglóhen. Sok mindenfélét hozat, vastag szivart szív, aztán ír.”

Az már csupán a sors fintora, hogy a kulturális élet koronájának szánt új színház, melynek tervezője és kivitelezője a neves építészpáros, Tőry Emil és Pogány Móric volt, csak post festa, a húszas évek végére készül el, s nagyon hamar átalakult filmszínházzá. Nekem ez a 650 főt befogadó, gazdag ornamenti- kájú, hatalmas csillárokkal ékesített, vörösbársony páholyokkal szegélyezett, impozáns beltér jelentette a mozit, melynek arabeszk mintás tetőzetét a nyári hőség alatt zajtalanul működő gépezet vonta hátra, hogy a friss levegőt beengedje. Ezzel szinte szabadtéri előadás hangulatát keltette. A központi légfűtéses rendszer nemcsak a nézőtéren, hanem a bálteremben is rezgésmentes légcsatornák segítségével szolgáltatta az egyenletes meleget télen, nyáron pedig a szellőztetést. (Az Országházban hasonló rendszer működik mind a mai napig.) Csodálkoztam is a fővárosban a rosszul szellőztetett csőmozikon, mert az én fogalmaim szerint a mozi — fényűző palota volt. Elegánsabb moziba nem is jutottam el mindaddig, amíg Londonba nem kerültem, ahol ámulhattam az Odeon-láncolatnak a harmincas évek Art Deco stílusában 1500 férőhelyesre megépített, süppedős szőnyegekkel borított, márvánnyal gazdagon díszített mozgóképszínházain, melyek arányaikkal átmenetet képeznek a viktoriánus neobarokk paloták és a modern építészet hangárszerű belterei között.

Újhelyinek vallom magam, de a családom mindkét részéről bevándorló. Nagyapám, ifjabb Czigány Péter (1886-1955) Nován született, Zala megyében. Innen indult el tehát Czigány nagyapa a társadalmi felemelkedés útján a fix fizetést és nyugdíjat kínáló Magyar Allamvasútak segítségével.

63