Forrás, 1997 (29. évfolyam, 1-12. szám)
1997 / 8. szám - Tornai József: Isten története (esszé)
Nem: ez ítélet, ítélet, melyet, sajnos, nem lehet, nekünk, emberi lényeknek, éppen, mert azok vagyunk, akik vagyunk, fölfüggeszteni. A lánglelkű illúzionisták helyett hallgassatok a még lángolóbb látnokokra! A nevük, bélyeges a nevük, mert átkot mondtak ki: Blake, Baudelaire, Vörösmarty. Reformerek és géniuszok. Illyés, Németh, Kodály, Veres Péter: mind „csak” reformerek. Ady, Bartók, Szabó Lőrinc, Hamvas, Weöres: géniuszok. A reformerek legfőbb közös tulajdonsága: hisznek a társadalom fejló'désében, az emberi lény javíthatóságában-megnevelésében. (Kodály: „A zene mindenkié”.) A géniuszokban az emberi és a magyar lét kezd beszélni, amilyen mélyen, fájdalmasan csak lehet. A maga fönséges és abszurd elviselhetetlensé- gében. A történelem fölfejthetetlenségének tudatában. *** Nem érdemes túltenni magunkat az érzelmi árulásokon. Úgy is mondhatnám: hiába bocsájt meg férj a feleségnek, feleség a férjnek, amiért házasságuk alatt egy időre mást választottak, másba szerettek bele (nem szürke szexuális kapcsolatra gondolok). Magam mindig lehetségesnek, sőt, szükség- szerűnek vallottam az efféle racionális, szokvány-ellenes magatartást. A tapasztalat viszont azt bizonyítja, hogy férj vagy feleség akárcsak rövid időre szóló máshoz-csatlakozása végérvényesen megsebzi a házasságot. Gyógyít- hatatlanul. Mert ha egyik fél elkezdi, a másik sem tartja — valahol belül, öntudatlanul — már megbonthatatlannak, szentnek az eredeti kötést, és akarva- akaratlan fölmentve érzi magát alóla. Előbb-utóbb ő is „hűtlen” lesz. Nyilván vannak ellenpéldák, kivételek is. Az igazi minta mégis ez: az értelem megbocsájthat, fölvilágosult lehet, az ösztön, a hüllő-agy a régi, őseredeti szemet-szemért, fogat-fogért elvet követi. Nem tudunk kibújni elátko- zottságunkból. *** Költő - és semmi. Nem gondoltam soha, hogy mire az leszek, ami/aki mindig szerettem volna lenni, addigra semmivé is tesz a sors, a sorsom. Most itt a teljes semmi és a teljes költészet. A beteljesedés, a nirvána: itt áll a költő készen az isteni semmivel a szíve mélyén. *** „Nessun magior dolore" - mint tehetetlenül nézni, hogy vész el az Elve- szíthetetlen! *** Az embertelen szektavezérek. Jézus élete című könyvében Mauriac megvilágítja azt a jelenetet, amikor Mária a templomban találja meg a tizenkét éves Mestert. Szemére hányja eltűnését. És a válasz. „Mi közöm nekem eme 19
