Forrás, 1997 (29. évfolyam, 1-12. szám)

1997 / 7. szám - Balekok voltunk mindahányan (Kozma Huba István beszélgetése Konecsni Györgynével)

Akkor miért nem mondta?! - Mert olyan jó volt hallgatni — mondta az ismerő- söm.- Ez az újjáépítő lendület pedig érződik Koncseni György korabeli plakátjain. „A kenyér itt kezdődik”, „Egészséget az újjáépítésben”, „Siess, adj, segíts!”, „Soha többé!”- hogy csak néhány plakátcímet említsek.- Igen, nagyon sikeres plakátok voltak ezek, külföldön is nagy sikert arat­tak. Dehát balekok voltunk mindahányon. Elhittük, hogy itt valóban tisztességes új világ kezdődik. Svájcban volt egy reprezentatív nagy háborúellenes plakátki­állítás, és aki kivitte oda az uram plakátjait, Aradi Nórától rettenetes dorgálást kapott, itthon pedig a plakátjai nagy részét ki sem nyomták. Rengeteg muszáj- munkát kellett ugyanakkor megcsinálnia. Mindig arra biztattam az uramat, hogy menjünk el innen. Negyvenötben is, ötvenhatban is, de ő nem akart elmen­ni Magyarországról. Pedig neki külföldön rangja volt, nagydíjakat nyert Afriká­ban, Eszak-Amerikában, Dél-Amerikában, Párizsban, Milánóban, örömmel fo­gadták volna mindenhol. Egyetlen ellenérve az volt, hogy Majsán nevelkedett, nem tud nyelveket.- Itthon is tudta a kezdeti időkben tartani rangját, vezető grafikus volt, két Kossuth-díjat is kapott.- Fogcsikorgatva bár, de díjazták. Jellemző' példa, hogy itt járt Magyaror­szágon egy orosz katonaminiszter, és meglátta a Dózsa-képet, ami hát szintén egy megalkuvásos dolog volt, és azt mondta, hogy azt a Honvéd Stúdióba kell átvinni az Akadémiáról. Ezért pénz is járt, havonta fizetést kaptunk érte, mint­ha az a kép ott lett volna munkaviszonyban. Eló'fordult egyszer, hogy én mentem a fizetésért, és egy borítékban adta a tisztviseló'nó' a kép havi járandóságát, és én nem tudom, miért, nem szokásom egyébként, megszámoltam. Lopott belőle. - Jaj, tévedtem, tévedtem! — mondta és kipótolta. Ilyen idők, ilyen erkölcsök voltak azok. Mikor 1956-ban a Honvéd Stúdió kint járt Kínában és kint a rádióból meg­tudták, hogy itthon kitört a forradalom, lemondták a moszkvai fellépést. Ezért aztán 1957-ben az egész Honvéd Stúdiót feloszlatták és ellátmány nélkül marad­tunk. így aztán az uramat csak Pátzay Pál közbenjárására vették vissza halála előtt háromnegyed évvel az Iparművészeti Főiskolára, egy hónap hiányzott a próbaidőből, és ezért nem adtak nekem özvegyi nyugdíjat.- Konecsni György számára is kikötöttek próbaidőt?- Aczél.- Ez a csöndes, szolid elismerés Aczél György színrelépésével megszűnt?- Révainak az volt a politikája, hogy a múltban szerzett neveket ha csak le­hetett, felhasználta. Irodalomban, zenében, egyéb művészeti ágban egyaránt. Aczél hatalomra jutásával más időszámítás kezdődött. O befolyásolható, tehát kiszámíthatatlan volt. Jellemző, hogy akivel együtt festették a Dózsa-képet, az jelentette fel az uramat.- Csakugyan: hogyan lehet közösen festeni?- Sehogyan. Amit a szerzőtárs belemaszatolt, azt az uram kijavította. Kita­lálták itthon, hogy úgy mint a nagy Szovjetunióban, hárman fessenek egy képet. Kijelöltek egy festőtrojkát itthon is, de az ötletadó megszökött a feladat elől, az uram pedig nem tudott szabadulni a nagy befolyású társtól. Félt. Nagyon ki volt szolgáltatva az ember akkoriban. Ezért nem lett volna szabad itthon marad­nunk. Neki semmi köze sem volt Aczélhoz, de Aczél szenvedélyesen gyűlölte az uramat. Ötvenhat után valami gyűlésre citálták a művészeket az Akadémiára, és Aczél beszéde közben félbeszakította a mondandóját, amikor meglátta az uramat, és arról kezdett beszélni, hogy az Fészek klub-beli illusztráció mennyire 95

Next

/
Oldalképek
Tartalom