Forrás, 1997 (29. évfolyam, 1-12. szám)

1997 / 7. szám - Vekerdi László: "A teljesség igénye nélkül" (Szekér Endre: Buda Ferenc)

Ötvenhat legendája

A Csöndország teremtette meg Ötvenhat autentikus legendáját. Szekér Endre nagyon tisztán látja ezt, és előre-hátra egyaránt mutató jelentó'ségüknek megfelelően bó'ven tárgyalja a kötet verseit, a Falak könyvét csakúgy, mint a Túl a falont. „A Falak könyvének verseit megismerve másképpen látjuk a későbbi költeményeket, a puszta életrajzi adat, ítélet »feltöltődik«, a költői életmű szerves részévé válik.” (67. old.) A könyv legszebb fejezeteinek egyikében mutatja meg Szekér Endre, hogy hogyan. És egyúttal azt is vázolja, hogyan illeszkedik a Falak könyve „irodalmunk szabadságharcához, az 1956-os esztendő irodalmi alkotásaihoz.” (86. old.) És rámutat a folytatásra is, „irodalmunk szabadságharcának” bukdácsoló-nekilendülő, ám töretlen folytatódására, el egészen 1989-ig, s benne Buda állandó részvételére. Szimbolikusnak tekinthető szinte, hogy „a Falak könyvét tartalmazó Csöndország és az összegyűjtött verseit tartalmazó Hatalmam: nyugalom cimű kötetét a Március című versével zárja. »Hiába fognak össze« császárok, cárok, tipró hada, mégis március tizenötödike »reménye tündököl /szóban, ütemben, rímben, / dalra gyújt minden szívben.«” A vers tavaszi jóreménységünket és jószándékunkat fejezi ki a hosszú tél után, Ezerkilencszáz- nyolcvankilenc szellemét, „Vízkereszttől szilveszterig”.

Aztán? Aztán, no hisz úgy volt, aztán elesett. Az ország tolvajok kezére került. Ravasz, bunkó tolvajok, cinikus tolvajok, érzelmes tolvajok lopták szét és árusították ki a közvagyont, hibbant pénzügyérek és ócska politikai gazdaságtanjukat modern piacgazdaságtanra lefordító ideológusok segítségével, nemzeti, liberális és szociális jelszavak harsogásának közepette, olyan ügyesen és hatékonyan kiszolgáltatták az országot, ahogyan arról a Kádár-Münnich kormányzat legfeljebb ha álmodni tudott. De azért egyetlen nagy, a demokrácia beszivárgó elemeinek köszönhető különbséggel: mindehhez ma már nem (lenne) muszáj tapsolnunk. De az irodalom szabadságharca 1989-cel végétért. Lehet, hogy az irodalom is, értelmes közösségi vállalkozásként, ez ma még nem tudható. De Buda Ferenc folytatja ma is a Falak könyvét és makacsul kérdezi: „Lesz-e / — s mikor? — / Lesz-é a gonosznak vége?”. Folytatja és építi tovább ötvenhat mítoszát, az olyan nagy verseiben, mint ez a csupa nagybetűvel írott, meg az Árvafóld, meg a Túlélés. Mert a mítosz, ne feledjük, harc a mindenkori GONOSZ ellen. Vagy ahogyan a mítoszok nagy értője, Kerényi Károly mondotta és Cs. Szabó László idézte: „más szóval mítosz az, ami soha nem volt és mindig újra megtörténik”.

90