Forrás, 1997 (29. évfolyam, 1-12. szám)

1997 / 7. szám - Szabó Gábor: Szerzők - Tegnap és Ma (A Kalligram kismonográfiáiról)

punk a kötet „A mozgalomban” c. fejezetében, habozás nélkül levonva annak a szomszédos oromra - a művészetre - vonatkozó konklúzióit is: „hogy József Attila és költészete számára milyen hatalmas jelentó'ségű és felszabadító élmény volt a marxizmus-leninizmus ideológiájának elsajátítása, és a kommunista mozgalomban való csatlakozásra /.../, azt mmdenekeló'tt költészete, annak világirodalmi jelentó'ségű megújulása, gazdagodása jelzi leginkább.”1® Még egy passzust idéznék e kötetből, amely jól illusztrálja az irodalomfelfogásnak az Arcok és vallomások egészére jellemző, a műalkotás lényegét annak szemantikumában, azaz bizonyos eszmeiség eltökélt közvetítésében leleplezni vélő elképzelését, amely gond nélkül mos össze biográfiát és szövegértelmezést: „I.J.A.l életét — éppen ez zsenialitásának egyik stigmája - minden átköltés és minden rejtjelezés nélkül, a maga nyers és hiteles valóságában avatta költészetté.”11 Ugyanez a gondolat, jóval retorikusabbra hangszerelve, Antal Gábor Fodor Józsefről írt monográfiájában imigyen bukkan fel: „a primer élmények gyakran minden művészi »hűtó'anyagát« mellőző kikáltója, a lelkének láváját — maga fogalmazta így - perzseló'en kiömlesztő költő.1^

Ilyen világosan átlátható megfeleltetések közepette már alig meglepő Lázár István Ör- kény-könyvének azon mondatába botlani, amely a Pisti a vérzivatarban értelmezésé^?) a következő konklúzióval zárja: „Tisztelettel kérdezünk ezután - a még folytatható idézetsort félbeszakítva -: tetszenek már érteni, hogy ki ez a Pisti és mit képvisel?”1'1

Úgy vélem, nem kétséges, hogy e szövegek teleologikus szerkesztettsége, monolitikus szemléletmódja egy olyan jelentés megalkotásán fáradozik kitartóan, amely mindenekfö- lött saját diszkurzusát juttatja uralomra az eleve meghatározott engedélyező normák szerint koherenssé szerkesztett történeteken keresztül.

Minden nehézség nélkül folytatható lenne az ehhez hasonló idézetek sora, hiszen még az - egyébként valamivel színvonalasabb - Kortársak sorozat monográfiái is bőven szolgálhatnak idevágó adalékokkal, hiszen az Arcképek...-hez hasonlóan — a szerzői biográfia és egy morális fejlődés párhuzamos bemutatását ezek is egy szemantikai fixáció megragadásában látják összekapcsolhatónak: „Eleven elkötelezettség fűzte az emberiség haladásához és egyre nagyobb ragaszkodás hazájához” - biztosítja pl. az olvasót Déry-könyve bevezetőjében Pomogáts Béla, aki ezekután már frappánsan meg is határozhatja Déry irodalmi jelentőségét, mely szerint: „Déry művészetének hivatása és a szocialista gondolat történelmi küldetése egybeesik.”1'1

A művekben rejtőző „igazság” vagy „eszme” értelmezői felmutatásának lelkes vágya a Kalligram sorozat monográfiáiban (illetve ezek döntő többségében) azonban már jócskán alábbhagyott, e szövegek ugyanis a centrumképző transzcendenciák szertefoszlása nyomán keletkező szabad terepen éppenséggel saját megszólalásuk legitimációjának megteremtésén fáradoznak. Igyekszenek tehát olyan tekintélyes diszkurzusokkal kapcsolatba kerülni, amelyek baráti támogatása kellő erővel képes stabilizálni e monográfiák szövegépítményeit. Ez azt jelenti, hogy a kortárs európai vagy amerikai elméleti áramlatokhoz kapcsolódó szövegek olyan fogalmi játéktérbe helyezik az általuk vizsgált szerzőket, amelyekben lehetővé válik azok világirodalmi kontextusban történő megjelenítése és elhelyezése, terminológiai lefedése, vagyis eljátszható a magyar irodalom világirodalmi mércéhez történő fazonigazítása. Irodalmunk reprezentánsainak kiszabadítása a régi, közös grammatikai fedél alól azonban nem oldja meg egycsapásra mindazokat a problémákat, amelyek elől a hazai irodalomtudománynak nem csekély ügyességgel oly hosszú ideig sikerült kitérnie pl. a monográfia-írás terén. Mert az ugyan elmondható, hogy a Kalligramnál megjelenő legtöbb monográfia nyelvjátékát már nem az Arcok és vallomások, vagy a Kortársak monolitikus kódrendszere szabályozza, ám az is világosan látszik, hogy az e szövegek által konstruált szerző-képek — éppen a monográfusok kulturális, módszerbeli elkötelezettségeinek különbözőségeiből adódóan - mennyire eltérő utakon kutatják azokat a lehetőségeket, amelyek megvalósítása a szöveget monográfiaként fogadtatná el. Ez az * 11 12

1(1 Gyertyán Ervin: ib. 132.

11 Gyertyán E.: ib. G.

12 Antal Gábor: Fodor József; Szépirodalmi Kk. 1976. 8.

1:1 Lázár István: Örkény István; Szépirodalmi Kk. 1974. 9. H Pomogáts Béla: Déry Tibor; Akadémiai Kk. 1974. 9.

81