Forrás, 1997 (29. évfolyam, 1-12. szám)
1997 / 7. szám - Bárdos B. Arthur: Ódácska; Körkérdés; Órák (versek)
a felszínes ábrázaton kering. Csontig hatol, ha fölsebez a kő, az idők fetrengését sűrítő, arcátlanná csúfított durva kőzet: a földkéreg ítélete szerint, ősnél idősebb... A tó néma körökkel mosolyog midőn arcába hajítok követ s a támadás után a csönd következik. A kő emléke a mély vízben a teremtés iszapjáig sajog — riadjon föl az Isten? 1996. december 16. Órák Ryszard Kapuscinski megálmodta - én megírtam Tenyeremen az ódivatú óra s épp szemügyre veszem. Éber másodpercmutatója igyekszik tőrbecsalni, hegyére tűzni az időt, édesgeti és tiktakolja magához körbe-körbe... Ósdi szerkezet: a gyermekkoromhoz vezet. Addig nézem, amíg az óralap a tovatűnő pillanatokat vakmerőén feloldja s a volt-nincs számok percegő titkába avat. Fehéren izzik hideg foltja s máris Salvador Dali mesterhű lepényévé nyúlik el az imént fémhasú karóra. Bűvös abrakadabra-szóra bendőjét szikrázva kiszórja — 41
