Forrás, 1997 (29. évfolyam, 1-12. szám)

1997 / 7. szám - Gion Nándor: Ez a nap a miénk (regény - IX-X. rész)

Felállt, leakasztotta a fogasról a télikabátját, belebújt és szánakozva azt mondta:- Szegény Rézit nem hagytuk aludni a bömbölésünkkel. Biztosan ébren volt egész éjszaka.- Megszokta a nótázást. A mi házunkban mindig vidámság van. A legnagyobb lármában is el tud aludni.

Török Adám kezet nyújtott, majdnem szétroppantotta a tenyeremet.- Várlak az első' kemencénél. A citerát és a kártyákat hozd magaddal. Valamivel ott is el kell töltenünk a mérhetetlen idó't.- Ott lesznek a rosszfajta nők is.

Elnevette magát. A szája még mindig vérzett.- Majd eljátszadozunk néha velük.

Ezután elment. Nagyon csöndesen ment ki a házból, vigyázva lépkedett, bizonyára nem akarta Rézit felébreszteni. Én jóidéig megmerevedve álltam a szoba közepén, nem emlékszem, hogy mennyi ideig. Aztán úgy vágódtam bele az ágyba, mintha egy nagyon mély és sötét kútba ugrottam volna. Sokáig akartam aludni a mély sötétségben.

Azonnal kirángattak belőle. Legalábbis én így éreztem. Pedig hosszú órákig aludtam, mert világos nappalra nyitottam a szememet, mégis úgy éreztem, hogy csak egy szempillantást aludtam, és nagyon nehezek voltak a csontjaim.

Terus lányom rázta a vállamat, az arcom fölé hajolt és sírt.- Ébredjen már fel, édesapám. Matyit meg akarják gyilkolni.

Először életemben úgy ébredtem fel, hogy nem tudtam, hogy hol vagyok, és hogy hol áll az idő. Csak a síró lányomra ismertem rá.- Mi a jóistenről beszélsz?- Matyit megölik, ha nem segít rajta.

Felültem az ágyban, ráztam a fejemet, mint egy ütlegelt kutya, a csontjaim majdnem kiszakadtak belőlem. Aludni szerettem volna, sötétben maradni, de nem hagytak.- Hozzál egy lavór hideg vizet - motyogtam.

A lányom szaladt a vízért, hozta elém a lavórt. Megmostam az arcomat, kezdtem ráeszmélni, hogy hol élek.- Mi történt? - kérdeztem.- Matyi hazajött az éjjel - hadarta a lányom. — Elszökött az orosz fogságból. Hazajött. Reggel már ránk törtek a partizánok, és elvitték a községházára. Meg fogják ölni. Ott mindenkit megölnek. Egyedül magának sikerült élve kijönni arról a helyről.- Nagy marha a Kis Kőműves — mondtam. — Nem kellett volna még hazajönnie.- Szereti a családját.

Ismét vizet loccsantottam az arcomba, és megkérdeztem:- Milyen idő van odakint?- Esik a hó.

Végignéztem magamon, kicsit elgyűrődött a ruhám, felöltözve aludtam az ágyban az éjszakai ricsaj után. Magamra terítettem a subámat, elővettem a vasbotomat, és átmentem a Beglukba Mudrinszki Ozren pékmesterhez.

(folytatjuk)

39