Forrás, 1997 (29. évfolyam, 1-12. szám)

1997 / 7. szám - Károlyi Amy: Khmer; Vers a színházról (versek)

Károlyi Amy

Khmer

Lehettél volna rabszolgalány Angkor Vat-ban,

kinek a sorsa ismeretlen, kimondatlan.

Az ős sorsa ide kékül,

mint veréb sorsa ember nélkül.

A templom tornyok, felhő-tornyok, lakói isten-nők, és isten-szobrok.

*

Már csak a fák oldalát süti a nap.

A cserfák ágai közt arany-vonalak. Aztán átolvad, szőkeségbe, nem sokat időzik a mélybe november elviszi a télbe.

Vers a színházról

Amikor a függöny felgördül, a térben az ember eltörpül,

figyelmes nézések több száza behatol a színpad odvába.

Ott benn tünemények suhognak, lámpás éjszakában ragyognak, a színek fémessé szépülnek, szavakból paloták épülnek.