Forrás, 1997 (29. évfolyam, 1-12. szám)
1997 / 6. szám - Lázár István: Honnan, miként, kik (Róna-Tas András: A honfoglaló magyar nép)
vezetésével szakítva, az ő belenyugvásukkal vagy éppen általuk bíztatva, küldve indultak-e Árpádék új, nyugatabbi szállásterületre. Meglehet persze, hogy ez nem dönthető el, vonatkozó források hiányában. A kötetben az Előszó 1995 decemberi keltezésű. Ez nyilván kéziratzárta is. Ehhez képest hiányolom Révész László még az 1980-as években végzett — nagyfejedelmi katonai kíséret temetőit feltáró - karosi ásatásaink említését. Bár ezek monográfiája - A karosi honfoglalás kori temetők; Régészeti adatok a Felső-Tisza-vidék X. századi történetéhez — csak 1996 derekán jelent meg, a leletekből leszűrhető, főbb következtetések már korábbi publikációkban teret kaptak. Köztük igen izgalmasak, így Karos felől tekintve sok a jele annak, hogy a honfoglalás alatt-után az uralmi központ a Felső-Tisza táján lehetett; csak utóbb került középre; mai nevekkel Székesfehérvár-Budapest-Esztergom háromszögébe. Nem zárható ki az, hogy a legrégibb karosi sírok 895 előttiek. A bennük nyugvók netán egy előőrs tagjai, amely biztosította a már tervezett honfoglalás fő útvonalát. (E feltételezésnek semmi köze László Gyula vitatott, s mára jobbára elvetett kettős honfoglalás hipotéziséhez; az egészen másról szól.) S végül: a Karoson eltemetettek néhánya a honfoglalók első nemzedékéhez tartozhatott. Azokhoz, akik még az Etelközben születtek. Ezt talán itt lehet először bizonyítani. Ilyenkor szoktunk utalni remélhető második kiadásra. Bárha az igény ezt szükségessé, s a körülmények lehetővé tennék. Gondolom, ez a tudós szerzőn múlik legkevésbé. (Balassi Kiadó, 1996) Lázár István Nagyanyám kendője 95
