Forrás, 1997 (29. évfolyam, 1-12. szám)
1997 / 6. szám - Harmat Pál: Egy védőangyal öröksége (Kovács Vilma: Fortunatus öröksége)
Bár nem szeretem a könyvismertetésnek azt a módját, amely mutatványokat közöl (mert vagy elhiszik az impresszióim valóságosságát, vagy nem — de akkor tessék ellenőrizni), most mégis ízelítőként álljon itt egy részlet az 1914 és 1920 közötti eseményekről a szerző vallomásában: „Egy alkalommal táborunk mellett megakadt egy szekér... körülállták a mieink a kocsit, a kocsis is, utasa is majd a szemüket nézik ki, hogy el ne vesszen valami. Nemsokára elindulnak; egyszerre a kocsis éktelen kiáltozásba kezd, és mutogat. Könnyű volt felfedezni, hogy míg ők a kocsira vigyáztak, valaki levágta a ló farkát, ami nem is volt olyan valószínűtlen, tekintettel, hogy a hegedűkészítés nagyon virágzott. Ez sokban hozzájárult ahhoz, hogy tulajdonképpen valami szívélyesebb viszony a bennszülöttek és hadifoglyok között sohasem fejlődött. (...) A Y.M.C.A. bárban minden vasárnap methodista istentisztelet. Elmentem, hogy angol nyelvi tudásom gyakoroljam, hallgatni a prédikációt. Még ez is olyan business like, üzletszerű volt. Egy alkalommal a szónok az átlényegülést magyarázta. Felvette a bibihát: «Ez egy könyv, ez egy szép könyv, Chikágóban vettem, adtam érte 5 dollár és 20 centet, de ez a könyv csak könyv marad. Ellenben az ige testté lön.» Majd eldőltem.” Összességében tehát minden olyan olvasó figyelmébe ajánlom Udvardi Lázár Emlékeim a hadifogságból 1914-1920. címmel megjelent memoárját, aki kíváncsi arra, hogy egy elfogulatlan, töretlen hitű tanárember hogyan látta és ítélte meg a sokunk által csak a történelemkönyvből ismert kivételes korszak világát. (Türr István Múzeum, Bajai Dolgozatok 10., 1996) Kovács Zita Egy védőangyal öröksége Kovács Vilma: Fortunatus öröksége Illyés Gyula szerint „Nincs oly kis falu, hol meg ne találnád l a lányt, ki épp neked rendeltetett, / a jóbarátot, ős ellenfelet, / az ifjú tervek égi óceánját...” A világ pszichoanaliti- kusaiból a húszas-harmincas években éppen hogy kitellett egy közepes falu, a magyarokból azonban akkor még egy kicsi sem. De meg lehetett köztük találni minden családtagot és családi típust. A vetélkedő testvéreket, a tékozló fiút, a turbékoló szerelmeseket, az adakozó nagybácsit, az egymás között sus- torgó gyerekeket, a jóságos anyafigurát, aki gyermekeinek gyámolítójaként és védőangyalaként viselkedik. Ez utóbbi volt a ma már csak kevesek előtt ismert Kovács Vilma. A Kovács-Bálint-család egyike a magyar zsidóság néhány szellemi arisztokrata dinasztiájának; a Polányiakhoz hasonlóan nekik is sikerült a kitörés a világhírig (és közös bennük az is, hogy ehhez fizikailag és szellemileg el kellett szakadniuk Magyarországtól.) Kovács Vilmát második házasságában egy jómódú építész, Kovács Frigyes vette el; az ő révén segíthette a pszichoanalitikus Kovács Vilma (a sokkal fontosabb érzelmi támogatáson kívül) anyagilag is a magyar freudisták egyesületét. A második nemzedékhez tartozott Kovács Vilma lánya, Székely-Kovács Alice, aki félje révén Bálint Alice néven lett korán elhunyt, de neves pszichoanalitikus. Alice-t Bálint Mihály vette el, aki Ferenczi Sándor mellett a magyar pszichoanalízis legnevesebb, az egész világon ismert, a freudi elméletet sok vonatkozásban gyökeresen megújító alakja. A másik Kovács-lány, Székely-Kovács Olga Berény Róbert festőművésszel együtt újabban németül és angolul kiadott, nagy figyelmet keltő karikatúrákat rajzolt az 1924-es salzburgi pszichoanalitikus kongresszus résztvevőiről. Férje, Dormándi László író pszichoanalitikus könyvek kiadásával foglalkozott. Dormándi és Székely-Kovács Olga lánya, a Párizsban élő Judith Dupont a magyar pszichoanalízis történek kiváló művelője. A Kovács-Bálint-család történetében visz- szatükröződik a magyar zsidóság tragédiája. 82
