Forrás, 1997 (29. évfolyam, 1-12. szám)

1997 / 6. szám - Kántor Lajos: Ezredvégi leltár (Romániai Magyar Ki Kicsoda 1997)

tett és Nagyváradon lakó orvostól Zsóri Barbara aradi tanítónőig) - hihetetlen, hogy ez a 750 oldalas könyv elkészült az előre bejelentett időpontig. Persze, a vál­lalkozói, szerzői-szerkesztői bravúrnak ez a része nem feledteti a gyorsaságból eredő hiányokat és hibákat. De szeretném a józan érvekre figyelni képes (nem ellenér­dekelt, ellendrukker, szenzációhajhász) kritikusokat emlékeztetni arra, hogy egy „Ki kicsoda” mindenütt elsősorban a piacra készül, tehát az időtől behatárolt — és szer­kesztési szempontjai távol állnak egy aka­démiai kislexikonétól, vagy akár a szóba hozott Romániai Magyar Irodalmi Lexiko­nétól is. A Stanik István nagyváradi újságíró (az Erdélyi Napló alapító főszerkesztője, 1995- ig meghatározó embere) által létrehozott Scripta Kiadó és a Romániai Magyar De­mokrata Szövetség (az RMDSZ ügyvezető elnöksége) közös vállalkozásában Kolozs­várt megjelent Romániai Magyar Ki Ki­csoda 1997 olyan jelenség, amelyet érde­mes volna alaposabban körüljárni, vagyis nem csupán lexikográfiailag, hanem szoci­ológiai, politológiai, társadalompszichológi­ai közelítéssel. Meggyőződésem szerint egy ilyen komplex tanulmány rendkívül sokat mondana a romániai magyar társadalom állapotáról - a kétségbe nem vonható, jelentős egyéni és közösségi (csoport-) teljesítményekről, az erdélyi, a romániai magyarság mai szellemi állapotáról, tradicionalizmusáról és a megújulási­felzárkózási kísérletekről, a közelmúltbeli vérveszteségekről s a megnyíló lehetősé­gekről, nem utolsósorban pedig a frusztrá­ciókról. A kiadványt belülről és kívülről egyidejűleg néző (és remélem: látó) ember állítja ezt. Az, akit - szinte csak hetekkel a Romániai Magyar Ki Kicsoda megjelenése, legalábbis nagyon kevéssel a kézirat nyomdába kerülése előtt — felkértek, né­hány „neves” társával (Cseke Péterrel, Dávid Gyulával, Horváth Andorral és Sza­bó Zsolttal együtt) vállalja a szerkesztő bizottsági tagságot, ám ne csupán a nevét adja, hanem (amennyire ez még lehetsé­ges) a munkáját is: kapcsolódjunk be a szócikkek ellenőrzésébe. Az olvasóra bízom annak megítélését, hogy ennyi idő alatt és ilyen munkatempóval mennyi hibát lehe­tett kiszűrni. (Eleve a véletlenre bízatott, hogy kihez melyik szócikk kerül el.) Visz- szatekintve, természetesen lehet felelőt­lennek ítélni - nehezen adott - beleegyezé­sünket. Én azonban inkább azt mondom, az ügy sikere érdekében vállalni kellett a nyilvánvaló kockázatot. Először készült el a romániai magyarság valamilyen közösségi szerepet vállaló részének a katasztere. Igaz, vitatható e kortársi lexikonba való beke­rülést lehetővé tevő küszöb — kisvárosi vagy akár közösségi szinten számon tartott vállalkozók, helyi (önkormányzati) taná­csosok, RMDSZ-tisztségviselők, műkedvelő csoportokat irányító tanítók-tanárok - , de miután tudomásul vettük a szerkesztési szempontot, egy olyan használható térkép (nem telefonkönyv!) tárul elénk, amelyhez fogható errefelé még nem készült. A kor­társak és az utókor számára egyaránt lehetséges hivatkozási alap (lesz), s ezt segíti a kötet végén található néhány ösz- szesítés, mutató. És mint aki beleláttam a nyersanyag egy részébe (talán ötödébe), állítom, hogy maguk a kérdőívek, illetve a hozzájuk csatolt „szerzői” (szócikk-alanyi) vallomások további (későbbi) elemzésre, feldolgozásra érdemesek; úgymond kisem­berek, akik sosem kerülnek reflektorfény­be, kiönthették szívüket, felpanaszolhatták múltbeli sérelmeiket, vallomást tehettek életükről, életeszményükről. (Ezeket a dokumentum értékű lapokat persze nem ismerheti a Romániai Magyar Ki Kicsoda forgatója, a Scripta azonban őrzi őket, és elképzelhetőnek tartom, akad majd kutató, aki kézbe veszi őket - nem egy fulmináns újságcikk, a sepsiszentgyörgyi kiadású Európai Idő bulvár-szintjén megírt vag- dalkozáshoz keresve bizonyító anyagot, hanem a második évezred végén Romániá­ban élő magyarok világában akarva eliga­zodni.) Kívülről nézve, mi látszik? Egy közel hatezer címszót tartalmazó, szép kiállítá­sú, lexikon formátumú, meglehetősen drága könyv, amely fedőlapján és a hátla­pon Románia Erdély-részi térképét mu­tatja — erre került rá a cím. Hatalmas leltár, mától nélkülözhetetlen kézikönyv (amely korántsem csak a társkiadónak 80

Next

/
Oldalképek
Tartalom