Forrás, 1997 (29. évfolyam, 1-12. szám)

1997 / 6. szám - Pozsvai Györgyi: Gondolatok Bodor Ádám novellisztikájáról

megtér oda, ahonnan érkezett. Megadóan elfogadja, hogy e földön, e kikötőállomáson: „úgy látszik hiába járt.”

A (malom)játék-(motívum)hálója

Herakleitosz szerint a természet és az ember griphos, azaz rejtvény, s mi magunk rejtvényfejtők vagyunk. Saját jövőjének kifürkészése az ember részéről csavaros észjárást feltételez. Lehetőségei kiderítésének, esélyei kipuhatolásának szándéka, mozdulata olyan ősi, mint Tiberiusé, aki még mielőtt Pannónia meghódítására indult volna, kockát vetett. A sakk és a malom keresztek és négyszögek sorából szövődő hálómintája a megkötöttség, a rabság és a halál képzetét idézi: a halak kifogására szolgáló szerszámra emlékeztet, a mindeneket hatalmában tartó erőt szimbolizálja.

A Szürke nap c. karcolat halottkísérő menetében többek között ott halad egy sorsjegyárus. „Fogyott a borítékolt sorsjegy is, az áru s gyakran fűzött új sorsjegyeket a karikájára.” E játéknak komoly tétje van. Nem szimbolikus, nem is anyagi vagy szellemi értékű. A játékos élete forog kockán.

E játék kimenetele már önmagában véve megfellebbezhetetlen ítélet. Elsődleges a játékforma, de az igazságszolgáltatáshoz és az istenítélethez hasonlatosan „az agonális döntések gyakorlatára vezethető vissza, amelyben a sors vagy az erőpróba mondja ki a végső ítéletet, a megnyerésért vagy az elvesztésért folytatott harc maga is szent.”3

így a bányászok, amennyiben a fátum beleszól életükbe, szavát (a tragikus kimenetelű közlekedési balesetet) csendes alázattal tudomásul veszik (Bányásznap). Ahogyan a két idegen teológussal römiző (a végzet által kiszabott jövőt fürkésző) két tanítónőt illetően „nem nagyon izgattatták magukat, tudták, jövőre új tanítónő jön. Innen még nem ment férjhez egy tanítónő sem.”

A kalauz pedig kártyázni invitálja a potyautast, s mivel sohasem nyer, leszállítja a sötét éjszakába. Avagy a szerencsétlen előre elveszített minden partit, a végzet csak haladékot adott neki?

Mert kártyázni, azt nem tudott — mondta a másik. - Nem tudott, mégis leült és verte a lapokat.- Furcsa - mondta a kalauz. - Akkor ezen most gondolkozzunk.”

Mi értelme? A kalauz és a barátja között eleve eldöntetett: „Mindenki ott száll le, ahol dolga van” — ahogyan az előbbi beállítja kettejük viszonyát.

A nyerésre való kilátás (és ezzel a játékelem) a primitív jogtudatban erőteljesen érvényesül. „Az igazság mérlege (...) a bizonytalan nyerési kilátás mérlege.”4 „Különös jelentéssel bír, hogy régi pénzeken Diké és Tyché (a bizonytalan sors istennője) alakja hasonlít egymáshoz.”5

Úgy tűnik, a Plusz-mínusz egy nap Sturmja gyufafejekkel játszadozva a rövidebb szálat húzza ki, mely csak arra való, hogy testét és vétkét lángok martalékává tegye. A Sofőrünk egy rosszabb napja c. rövidpróza portása pedig minirulettjével megpróbálja kideríteni, vajon Fortuna kegyeltje-e a szálloda

3J. Huizinga: Homo ludens. Universum Kiadó, Szeged. 1990. 91.

4Huizinga: i.m. 89.

5Huizinga: i.m. 90.

67