Forrás, 1997 (29. évfolyam, 1-12. szám)
1997 / 6. szám - Solymosi Bálint: holtjáték; utóvégre (versek)
idegen marad e jelenet; ez veletek a játékidd megvagytok, ahogy a tűz, a kő mégse mondod ki nevedet - a sírjel... nincsenek szándékaid vele, írod, a versben, de bárhol se mintha szégyelleni kellene...(?!) mintha rontaná kedved egyre másra(?); kedveddel nem rontaná' hagyjuk, elunnád az életet önvidáman, ahogy a telet és a semmiből semmivé változná'... csakhogy vagy, nem is névlegesen lát téged, ám meg nem véd semmi -, a hó, a napfény, az erő (elemi)... aludnál, de végre éjtelen utóvégre kijutott neked is a kutya évéből; máshogy szednéd lábad, írod, szemed is könnybe lábad, jutna valamire, őzsuta, a vers, mondjuk, de nemcsak állna jó vagy rossz emlék, szívszaporán futna csak, jövőétől, tovább —; ablakod, fényétől, megválna...! a szél csapná (el), zavarná (ki) míg itt benn vacogna, rázkódna a... valami test, ébredéstárgy, (szófa vagy prices etc.) és hát akármi... igen, írod, ma a kontúrok erősebbek, s bele-belevág egy-egy árny az arcodba, lét /ág-, ennyiben maradná' (papírhurok!)
